Pelczéder Zsuzsanna

tánctanár

Pelczéder Zsuzsannával beszélgetek, a négy éve működő akrobatikus rock’n’roll csoportok oktatójával.

Egy pár szóval mutatkozzon be a kedves olvasóknak!

23 éves vagyok, születésem óta Gödön élek. Két testvérem van, közülük a nagyobbik nálam is táncol.

Jól gondolom, hogy a zenei érzék már családi hagyomány?

Igen. Édesanyám énekkaros volt sokáig, édesapám pedig zenekarban játszott fiatal korában, emellett klasszikus hangszerekhez is értett.

Az én életemben pedig kicsi korom óta jelentős szerepet tölt be a zene és a tánc. Három évig balettoztam, majd művészi tornáztam (rsg), később jazz-balettot tanultam. Ezután következett a versenytánc és azon keresztül a rock’n’roll. Mindezek mellet öt évig énekkaros voltam.

Hogyan jött az ötlet, hogy pont rock’n’roll-t tanítson, hiszen annyi műfajban kipróbálta magát?

Én sem így terveztem. Eleinte jazz-balettot szerettem volna tanítani, de ez különbféle okok miatt nem valósulhatott meg. Aztán elkezdtem felkészülni egy versenytánc oktató-asszisztensi vizsgára, de addig már nem jutottam el, hogy be is fejezzem, szintén rajtam kívülálló okok miatt. Mindeközben nyaranta részt vettem a klubom által szervezett nyári versenytáncos táborokon. Itt találkoztam először a rock’n’roll-lal. A Holiday Akrobatikus Rock’n’ Roll Sporttánc Egyesület vezetőedzője tartotta az órákat és az egyik tábor végén megkeresett, hogy nagyon elégedett volt a munkámmal és megkérdezte, nem lenne-e kedvem ezzel komolyabban foglalkozni.

Gondolom, ekkor már egyenes út vezetett a rock’n’roll oktatásig.

Akkor annyit mondtam az oktatónak, hogy majd jelentkezem, de ez még váratott magára.

???

Először kértem felvételemet a gödi 1.sz. Napköziotthonos Óvodába. Imádtam a gyerekeket, de éreztem, hogy valami hiányzik. Fél év után kiléptem.

Ezután kerestem csak meg a Holiday klub vezetőedzőjét és megbeszéltük, hogyan kezdhetnék bele az oktatásba. Beiratkoztam a Testnevelési Egyetem akrobatikus rock’n’roll oktató tanfolyamára és közben elkezdtem tanítani is.

Mi az, ami akkor hiányzott, amiért úgy döntött, hogy másba kezd?

Nem foglalkozhattam igazán a gyerekekkel, hiszen képesítés nélküli óvónő voltam, nem tarthattam foglalkozásokat. Nem volt sikerélményem, nem éreztem, hogy a gyerekek tőlem is kapnak valamit.

Ez ma már nem így van.

Igen és nagyon-nagyon élvezem, amit most csinálok. Büszke vagyok a tanítványaimra és boldoggá tesz, ha látom, hogy sikeresek.

Beszéljünk egy kicsit az órákról! Hány csoportja van? Hányszor edzenek? Milyen létszámmal?…stb.

Jelenleg három  csoportom van: kettő Felsőgödön, egy pedig Göd-Újtelepen. Hetente kétszer tartunk egy- másfél órás edzéseket. A csoportok létszáma változó: van ahol, négyen, de van olyan is, ahol 19-en vannak.

Ön szerint mi vonzza a gyerekeket ebbe a műfajba?

Ha gyerekszemmel nézem, először is a szép ruha, amiben táncolnak. De legtöbb esetben a szülő látja valahol a csapatot fellépni, megtetszik neki és megkeres minket.

Amikor a gyerekek már elkezdenek edzésekre járni, azt gondolom, megfogja őket a pörgő zene, az izgalmas és sok esetben nem is könnyű figurák. Én pedig azon igyekszem, hogy az edzések jó kedvben teljenek, de ugyanakkor fegyelmezetten.

Hogyan választja ki, hogy mely gyerekek alkalmasak erre a táncra?

Nem válogatok, az majd idővel elválik, kik a legrátermettebbek, legkitartóbbak. Azok, akik nem bírják a tempót, előbb-utóbb kiszállnak. Viszont olyan csoda is történt már velem, hogy egy kislány úgy jött oda, hogy szinte semmi érzéke nem volt a zenéhez és ma már az egyik legkiválóbb tanítványom.

Mindezek mellett nagyon sok fellépési meghívásnak teszünk eleget. Hívnak minket különbféle szabadtéri rendezvényekre, céges bálokra, jótékonysági estekre..stb. A gyerekek nagyon élvezik, hogy megmutathatják, mit tudnak és a siker még tovább ösztönzi őket. Nem is beszélve a versenyekről, ahol rendkívül jó eredményeket érnek el. Mindhárom csapatom büszkélkedhet már I. hellyel (nem is eggyel). Ez igazán nagy öröm nekik is és nekem is, hiszen ez azt jelenti, hogy a szakma is elismeri őket.

Úgy látom, itt nagy többségben kislányok táncolnak.

Igen. Azt gondolom, a lányok jobban vonzódnak mindenféle táncos dologhoz, a fiúk nagyrészt „ciki”-nek tartják a táncot. Ez a műfaj erre épít: 4-12 kislány táncol egy formációban, itt a fiúk nem „megengedettek”. Mégis nagyon örülök, ha egy-egy fiú is beiratkozik, hiszen a megfelelő partner kiválasztása után nagyszerű páros nevelhető belőlük és ha elérték az adott kort, jobbnál jobb akrobatikus elemeket lehet a táncukba építeni.

Akrobatikus elemek? Ez azt jelenti, hogy dobálják egymást a gyerekek?

A 12 éves kort el kell érni ahhoz, hogy elkezdhessünk alap-akrobatikus elemeket gyakorolni, mind a lány-formációban, mind a párosban megfelelő erőnléti alapozás után. Természetesen nem a dobálással kezdjük, a gyakorlatok a kor előrehaladtával nehezednek és csak felnőtt korosztály legmagasabb kategóriájában megengedettek a dobások.

Mit tenne, ha elölről kezdhetné a pályáját? Mindjárt a tánccal kezdené?

Igen, biztosan. Már az előzetes tanulmányaimat is ilyen irányba terelném, így ma már a saját egyesületemet irányíthatnám, ami egyébként szerepel a közeli terveimben. 

Ha valaki kedvet kap ehhez a műfajhoz, hol találhatja meg Önöket?

Szeptembertől szeretnék újabb kezdő tanfolyamot indítani. A helyről és az időpontról majd a plakátokról tájékozódhatnak vagy engem is meg lehet keresni telefonon, szívesen állok rendelkezésre.

T. Zoltán