Gyógyszerek hegyekben
2006.02.09. 11:56
Mikor sorba állok a havi Insulinért eltűnődve nézem, hogy előttem „bankjegykötegekre” emlékeztető recept mennyiségeket adnak be sokan a kis ablakon. Mekkora gyógyszer mennyiséget tarthatnak egyesek a lakásukban?! Szinte olyanok lehetnek, mint egy igazi Gyógyszertár! Úgy látszik, ezektől a kis bogyóktól remélik a fitt, vírustalan életet…
Gyógyszerek hegyekben
Cukrosként sajnos havonta kell meglátogatnom az amúgy kedvelt Háziorvosomat. Mindig vannak nála páciensek!
Mikor sorba állok a havi Insulinért eltűnődve nézem, hogy előttem „bankjegykötegekre” emlékeztető recept mennyiségeket adnak be sokan a kis ablakon. Mekkora gyógyszer mennyiséget tarthatnak egyesek a lakásukban?! Szinte olyanok lehetnek, mint egy igazi Gyógyszertár! Úgy látszik, ezektől a kis bogyóktól remélik a fitt, vírustalan életet…
Nálam két dolog soha nem talált értelmet: Gyógyszeres-szekrény? TB-kártya? Tessék mondani, az mi? A háztartásomban – kizárólag a kéthetenként velemlévő gyermekeim miatt – csak az Algopyrin található meg. És milyen érdekes – soha nem vagyok beteg! Persze én is voltam Bárányhimlős, nekem is kivették a Manduláimat, s persze mindig megpróbáltam „beadagolni” otthon az éppen „aktuális” rosszullétem tényét, mikor másnap dolgozatírás várt az iskolában – hozzá kell tennem, sikertelenül!
Bár, városi gyerekként születtem, az én szüleim vidékről származnak – így nagyon jól ismerem a kakukkfű-, a Kamilla-, a Citromos- (nem citromleves!), és Rumos Teát, azt a sokat emlegetett „koleszterin-dús” disznózsírt, disznótoroskor a nyers vagdalékot, s már felnőttként a forraltbort, vörösbort, illetve az igazán „ütős” házipálinkát. Nyaraim többségét vidéken töltöttem, ahol – nagyfokú felelőtlenségből és elővigyázatlanságból – közvetlenül a tehén- és a kecske tőgyéből, vagy pohár híján a tenyeremből szürcsölhettem azt a „káros”, pasztőrözetlen meleg tejet. Keresztszüleim rendszeresen látogatatták velem a tyúkólat, ahol persze mindig akadt egy-két tojás is. „Lajos bácsi” mindig mutatta: „Így feltöröd a tetejét, majd a szádhoz emeled, és slutty, kiiszod!” Kezdetben fintorogva néztem rá, de egy idő után én is kipróbáltam. „Nem fogatmosol vele, és kiköpöd, hanem lenyeled.” – mondta. Immáron több évtizede, hetente egy-két tojás biztosan így végzi nálam. De ez nem csak a vidéken töltött időkben volt így! Szüleim mihamarabb gondoskodtak arról, hogy egy kis hétvégi telket vásároljanak, ahol a megtermelt zöldség, gyümölcs sokesetben soha nem jutott el az edénybe megmosásra várva… a többit gondolom, nem kell hozzátennem! De sokáig sorolhatnám mindazon dolgokat, melyektől az őseim egészségben megélték a 80-90 évet.
S hogy ez mennyire van így a mai világunkba? Gyermekeim minden második hét péntekekén így jönnek: „Apa! Fáj a hasam, a fejem!” – panaszolják sokszor. No, ekkor jön egy-két „gyakorlati alkalmazás” – s milyen érdekes… vasárnapra semmi bajuk!
Persze nálunk a „gyógyszeres-szekrény” helyett, „természetes vitaminhegyek” található az asztalon!
Ja, s egy tanács a végére: Nem árt sokat mozogni!
Tenni, legfőként magunkért tehetünk, és mindehhez „gyenge kifogás” az, hogy: „Persze, vidéken könnyű, de én a városban lakom”! – szinte már szlogenné avanzsált mondat.
A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét, illetve a még vályogházban lakó legidősebb nénikét, akinél decemberben is a padlásról lehozott friss szőlőt lehet enni!
Kellemesen egészséges napot kívánok!
T. Zoltán
|