Bemutatjuk... Repstik Anna
2006.02.09. 11:42
Repstik Anna – nyelvtanár, szavalóművész
Repstik Anna angolnyelvet tanít, de több szavalóversenyen indult, és ért el sikereket. Jelenleg egy újabb megmérettetésre készül… - de erről, őt kérdeztük.
Mióta élsz Gödön?
Ez egy nagyon érdekes kérdés, ugyanis én Bócsán születtem – tyúkok, és disznók „közé”. Tulajdonképpen, én egy olyan kis „rosszcsont” gyerek voltam, aki mindig piszkos volt, és állandóan elrohant az anyukája elől – soha nem tudott megfogni. Szerettem ott élni, és hemperegni a piszokban. Óvodába még Gödre, viszont iskolába már Dunakeszire jártam. A gimnáziumi éveim alatt ismét Gödön, majd a főiskola alatt újból Dunakeszi volt az életem állomása – de a tanulmányok végeztével végleg visszaköltöztünk ide.
Mikor kezdtél érdeklődni a szavalóművészet iránt?
Én régen színész akartam lenni. Háromszor próbálkoztam a színművészeti főiskolán, de nem vettek fel. Aztán a József Attila Színháznak a stúdiójában voltam egy kis ideig, mint stúdiós. De játszottam is a Pál utcai fiúkban, mint vörös-inges. Fiút játszani nagyon izgalmas volt – így sikerült belesni a kulisszák mögé, és sikerült megtapasztalnom, hogy ez egy nagyon-nagyon kemény, és nagyon-nagyon erős világ.
Miskolcon, egy országos szintű verseny indult, és mivel nagyon szeretek verset mondani, így úgydöntöttem, hogy elindulok. Az elsődleges célom az volt, hogy ott legyek olyan emberek között, akik szeretik a verset, és akiktől esetleg tanulhatok. Ez az egy hét, egy kis kikapcsolódás volt a számomra. Ennek a döntője a Merlin Színházban volt, ami nagyélmény volt a számomra.
Miért nem lettél mégis színész?
Van egy olyan érzésem sokszor, hogy rosszidőben, de leginkább rosszhelyen próbálkoztam. Mindig olyan társaim, vagy olyan tanáraim voltak, akikben nem tudtam százszázalékosan hinni. Én innentől kezdve, tehát, hogy értem azt, hogy valaki nem szeret, vagy nem úgy viszonyul hozzám, onnantól kezdve nem tudok „jó lenni” a színpadon. Nem tudom Önmagam adni. Mindig kell egy „tükör”, egy visszajelzés, amit sajnos nem kaptam meg. De voltak jó tanáraim is, mint Szőke István rendező, aki azt mondta, hogy ne hagyjam abba, tehát ha nem is színház, de valami szavalóművészettel kell foglalkoznom, mert abszolút tehetséges vagyok.
Az eredményeidet tekintve, igen.
Attól függ, hogy mit nevezünk eredménynek. Indultam a Ki mit tud?-on a gimnázium után. Több fordulón vettem részt, de a Televízióba már nem kerültem be, aminek lehet, hogy én is oka vagyok. Kihagytam egy lehetőséget, de ez talán a makacsságomnak is köszönhető.
Makacs vagy?
Makacs vagyok, de ugyanakkor sok esetben eléggé „gyenge” is. Amint az előbb mondtam, mindig szükségem van egy külső „tükörre”, egy olyan emberre, aki maximálisan hisz bennem. Viszont e nélkül mégsem tudtam eltávolodni a színpadtól, tehát a mai nap a színpadot az előadó művészet jelenti. Ha nem is színészkedem, de verset azt nagyon szívesen mondok. És ehhez minden lehetőséget kihasználok, ahol lehetőségem adódik verset mondani.
Miért lettél tanár?
Mivel nagyon szeretem a gyerekeket, talán éppen itt kapcsolódik össze a tanítás és a versmondás. A gyerekeknek is lehet verset mondani sőt, kell is, mert nagyon igénylik. Én Angol tanár vagyok tehát, nem feltétlen magyar verseket mondok. Nagyon élvezik, és élvezem én is a játékot. Mivel hogy alsós tanítónő vagyok, nagyon szeretek játszani velük. Ők is szeretik az énekeket, verseket, szituációs játékokat, és a helyzetgyakorlatokat. És így itt valamelyest kitudom élni ezen képességemet.
Hobbyd?
Nagyon szeretek alkotni, de kézügyességem sajnos nincs. Azért karácsonyra, vagy különböző alkalmakra szeretek saját magam ajándékokat készíteni. Mindig örömet okoz, hogy azt én csinálom. Továbbá, a tánc, mert ez a legmegfelelőbb műfaj arra, hogy az ember kifejezze Önmagát. Számomra mindig öröm, ha táncolhatok – legyek vidám, vagy szomorú. De igazából az irodalom, ami közel áll hozzám. Olvasni is nagyon szeretek. És szeretek classzikus zenét hallgatni. Egyébként, ez által a nyáron részvettem egy Gálaesten is, a Zeneakadémián.
És nem voltunk ott?
Nem lehettettek ott, mert még nem ismertük egymást.
Közeli, és hosszú távú terveid?
A közeli terveim, hogy most indulok egy Mensáros László versenyen. Ez egy országosszintű verseny, és jó lenne megnyerni. De, ha ez nem is sikerül, akkor sem keseredek el. A lényeg, hogy ott lehettem. Bár, a döntője a Madách Kamarában lesz, és nagyon jó érzés lenne ott felállni a színpadra. Másrészről a távolabbi céljaim, hogy szeretnék egy Önálló estet, ami elég lassan halad. Helyek már lennének, tehát, nem azzal van a gond, csak egyszerűen nagyon nehezen indulok el. Nem igazán tudom a kezdőlépést megtenni. De van egy lány, aki a Zeneakadémián énekel – operaénekes lesz –, és azon gondolkodok, hogy vele kellene egy közös előadóestet összeállítani.
Ha ez Gödön lenne?
Mindenféleképpen! – ha itt lenne rá lehetőség, az nagyon jó lenne.
Magánélet? – (Riportalanyom itt olyan hangos nevetésbe tört ki, hogy a diktafon begerjedt! Mikor megmutattam neki ezt a szakaszt, mosolyogva csak ennyit kérdezett: - Ez Én voltam?)
Számítottam erre a kérdésre, de ezt szeretném megtartani magamnak. Azért, köszi.
Tóth Zoltán
|