Dézsi Yvett

profi táncos, tánctanár

Profihoz illő könnyed-, lendületes-, dinamikus mozgással mutatja be tanítványainak, hogy mit is kell tudnia, akarnia annak, aki igazán a táncművészetet szeretné elsajátítani… a legodaadóbb szenvedéllyel.

Az interjú után megnéztem mindkét, a kicsiknek, és a kamaszoknak tartott táncóráját.

Ha a látottakat hasonlattal vázolnám, akkor két musical-t említenék: A Flashdance-t, és az Életben maradni -t.

Mióta él Gödön?

Születésem óta itt élek.

Nem gondolt arra, hogy elköltözzön innen?

Nem, soha. Hat évet Budapestre jártam tanulni, de annyi elég is volt belőle. Nagyon szeretek itt lakni, úgyhogy nincs szán­dékomban változtatni rajta.

Mikor kezdett táncolni?

Ötéves korom óta folyamatosan táncolok. Itt kezdtem Gödön. Vízi Valériának a balett-tanfolyamán, ahol nagyon megsze­rettem a táncot, de egy idő után azt javasolták, hogy egy erő­sebb tanfolyamon képezzem magam. Mivel Gödön erre nem volt lehetőség, ezért Budapesten, Keveházy Gábor-nál a Dió­törő Balettiskolába folytattam táncos-karrierem alapjainak az elsajátítását. Két év után felvettek a Balettintézet előkészítő­jébe. Jártam Musicalstúdióba, a Pöttyös Flamingó táncisko­lába. Tehát, sok helyen megfordultam. Elvégeztem a Táncpe­dagógiai iskolát, míg végül felvételiztem a Talentum Tánc és Zeneművészeti Szakiskolába, ahol hat év elteltével megsze­reztem a diplomámat.

Mióta foglalkozik tanítással?

Miután elvégeztem az iskolát, Gödön kaptam egy lehetőséget. A Kuckó óvodában egy balettmester megöregedett, és már nem tudott annyit foglalkozni a gyerekekkel, ezért az egyik ismerő­söm szólt, hogy nincs-e kedvem az ő munkáját foly­tatni. El­mentem, bemutatkoztam és megismerkedtem a gyere­kekkel. Már rögtön az elején kölcsönönös volt köztünk a szimpátia, s így szépen lassan elkezdődött. Mivel tanítással addig még nem foglalkoztam, nagyon sok segítséget kaptam az óvónőktől. Tehát, egy sikeres kezdéssel, mint egy „létrán felfelé” elindul­tam a nagyobbak felé.

Az évzáró műsorban láthattuk, hogy több korosztállyal is foglalkozik. Ez, hogyan kezdődött?

Az óvodából kikerülő gyerekeknek az iskolában nem volt lehetőségük Jazz-Balettre járni, mivel ott nem volt csak tár­sastánc, és az is csak a nagyobbaknak, így a szülők kérték, hogy ha megoldható, folytassam ott is a gyerekek képzését. Így megkerestem az igazgatóurat, kaptam lehetőséget, ezért folytattam a kicsik képzését. De egy idő után jöttek a nagyob­bak is. Ezért most már négy csoporttal foglalkozok. Vannak óvó­dások, első-másodokosok, harmadik-negyedikesek, s per­sze a felsősök.

Mi a titka?

Foglalkozni kell a gyerekekkel. Főleg a kicsikkel. Le kell ülni közéjük, hozzájuk kell érni, hogy tudják, hogy például merre hajlik a törzs, stb. De ezt igénylik, szeretik, és hálásak érte. Legfőképpen ezért szeretem csinálni

Ön, mint hívatásos táncművész turnékra, külföldi szerep­lésekre jár. Ezek közül melyik volt önnek a legemlékezete­sebb?

 Franciaországban, a három évvel ezelőtti legelső turném. A Talentumban alighogy felkerültem a profi csapatba, egy két­hónapos turnéra indultunk, ahol ötvennégy városban közel száz fellépésünk volt. Nagyon szép helyeken jártunk. Többekközött Párizsban, Marseillesben, és nagyon sok cso­dálatos tájon megfordultunk. Több ezer ember előtt… hatalmas sikerünk volt. Többször visszatapsoltak bennünket. Ennek az útnak az emléke, azóta is nagyon bennem él.

A későbbiekben mi a terve a tehetségesebb tanítványaival? Magával viszi őket a fellépéseire, esetleg külföldre is?

Külföldre egyenlőre még nem, mert még addig nagyon sokat kell tanulniuk. De van két tanítványom, a Mohai Móni, és a Horváth Szandi, akik most odaszeretnének felvételizni, ahol én mindent, amit tudok megszereztem – a Talentumba. Bevi­szem-, bemutatom őket a volt tanáraimnak. Felkészítem őket a felvételire – néptánc, moderntánc, balett, stb. Kicsit segítek, hogy bátorságot kapjanak. Tehát, segítem az elindulásukat. Megadni minden lehetőséget ahhoz, amit én elérhettem.

Közeli tervei?

Folytatni! Az eddigieken túl csopor­toknak alkalmi táncot tanítani, de várunk meghívásokat rendezvé­nyekre, szalag­avatókra, akár étter­mekbe, eskü-vőkre, ahol a gyerekek­kel, jómagam, vagy akár a Profi csa­patommal felléphetünk – megmutat­hat­juk, hogy mit is tudunk.

Hosszútávú tervei?

A tanítást mindenféleképpen folytatni szeretném. Igazából az álmom az, hogy egy Tánciskolát hozzak létre. De az anyagia­kon kívül leginkább egy helyre lenne szükség, és lehetőleg itt Gödön. Ezzel nekünk-, a szülők­nek-, de leginkább a gyere­keknek is könnyebb lenne.

Magánélet?

Hat éve ismerkedtem meg a vőlegényemmel. Őt Árvai Krisz­tiánnak hívják, és nagyon sokat köszönhetek neki. Sokkmin­denben segít. Támogat a fellépéseimben. Még Franciaor­szágba is elkísért. Egy éve volt az eljegyzésünk., és nem rég költöztünk be ebbe a szép házba. Ez a szüleié volt, de ők el­költöztek. Az esküvőt egyenlőre még nem tervezzük, de utána majd szeretnénk két gyereket is.

Yvett, az interjú után egy idézettel élt:

„Egy táncos mindennap meghal egy kicsit,…

de másnap újraéled mindig!”

s amit ő képvisel, azért érdemes is…

T. Zoltán