Szabó Sándor

Ének-zene tanár, gitárvirtuóz, aki munkája mellett évről évre neves világsztárokkal lép fel Magyarországon, és a világ több országában.

Gödi születésű vagy?

Nem, Törtökszentmiklóson születtem és úgy 7-8 éve élek itt a Dunakanyarban, de nem is vagyok még gödi lakos sem.

Mikor fogalmazódott meg benned, hogy a gitárral kezdj foglalkozni?

Amikor az ember még gyermekkorban van, a dolgok nem megfogalmazódnak, hanem csakúgy megtörténnek. A gitár nálam is csakúgy rendeltetésszerűen megjelent az életemben és onnantól minden el volt döntve. Mindenesetre úgy 9 éves lehettem, amikor először láttam és hallottam gitárt és úgy 13 éves voltam, amikor elkezdtem rajta a tanulást.

Ott voltam a koncerten. Szavamra! – mestere vagy a szakmának. Heti szinten mennyit foglalkozol a hangszerrel?

Köszönöm és jól esik, ha valaki ezt látja ki belőlem. Annyiban helyesbítenék, hogy én nem vagyok szakmát gyakorló zenész, igazából művész vagyok, ami alapjaiban más hozzáállást jelent, mint minden este valahol gyakorolni a szakmát. Nekem a gitár és a zene nem a szakmám és nem a munkám, hanem az életem az életmódom. A lényem kifejezésének lehetősége és módja. Ez az amit az emberek nem látnak és nem ismernek fel könnyen, ezért is értik félre mindazt ami egy művésszel történik. Azt, hogy hetente mennyit vagyok a gitárral, azt nem tudom pontosan megmondani, elég sokat, mondhatnám minden a gitár körül zajlik az életemben. Egyes emberek egyfolytában telefonálnak vagy TV-t néznek , én gitározom...

Gödön, tanári pályán dolgozol. Ezt a két dolgot, hogyan tudod egybehozni?

Ez csupán egy része a zenei tevékenységeimnek.  Nekem a tanítás is művészet és nem is annyira munka. A gyerekeket imádom és mindenkit, aki körülvesz ebben a milliőben. Ahhoz, hogy az ember valódi művészetet hozzon létre, ahhoz szüksége van szeretetre, az emberek őszinte rácsodálkozására. A tanítás pedig reményekkel tölt el és mindezt meg is adja, Látom azt, hogy valakik életében valami olyan jó dolgot teszek, és  olyan felismeréseket okozok bennük, amik aztán azt gyökeresen meg fogják változtatni őket és az életüket. Velem is ez történt egykor. A zene még soha egyetlen embernek nem ártott ezen a földön, legyen az bármilyen műfaj.

Milyen érzés olyan világsztárokkal fellépni, mint Tim Sparks, Bob Bonastre, Claus Boesser Ferrari?

Az a szó, hogy világsztár számomra egy más valóságszintbeli fogalom, amit én nem igazán ismerek. A világsztárokat csinálják, tenyésztik és bár lehetnek jók, soha sem fogják a teljességet bemutatni, mert a sztárság mint életmód, nem engedi őket a lényegre és a teljességre koncentrálni. Az akusztikus gitárzene világában nincsenek sztárok, csupán hihetetlen tudású óriási képességű muzsikusok. Ezekkel  a sztárvilág nem tud mit kezdeni, mert ezek  a muzsikusok maguktól nőnek ki a világba a tehetségük és a spirituális intenzitásuk folytán és mert nem állnak külső befolyásoltság  alatt. Őket nem lehet manipulálni, mert igazi művészek. Az igazi művészek ismertető jele ezért manapság kezd az lenni, hogy senki sem ismeri őket, mert a médiákban ők eladhatatlanok. Számomra az, hogy ilyen képességű muzsikusokkal játszom együtt, ez óriási élmény és persze természetes is. Egy műfaj valós teljességét a médiák soha nem lesznek képesek bemutatni, mert minden mesterséges és csak saját magukat látják. A sztárvilág által  kínált dolgok mögött eképpen óriási félrevezetés van a hétköznapi ember számára, amit ők nem is vesznek észre, mert az emberek azzal a lélektani alapállással élnek, hogy amit a fejükbe csöpögtetnek az igaz és az az igazi.. A médiák csak a pénzzel kifejezhető valóságot mutatják meg, a többi számukra is láthatatlan.

A világban merre léptél már fel?

Gyakorlatilag egész Európát bejártam, voltam többször Amerikában és jártam Japánban is.

Sikeres vagy! Te is annak érzed magad?

Csupa olyan kérdés ez, ami nekem nem sokat jelent. Mi a siker? Kinek mit jelent? Az emberek tudatában lévő sikerfogalom szerint egyáltalán nem vagyok sikeres. Ma sikeres egy politikus, egy TV sztár, egy humorista. Én ettől a világtól eléggé távol élek. Nekem az a siker, ha az Akuszrtikus Gitárfesztivál minden koncertjén telt ház van és látom az emberek elképedését, hogy ilyen is létezik, mert ezeket a dolgokat soha senki más nem fogja megmutatni nekik. Siker az, ha meghívnak Japánba, vagy bárhova, mert az amit csinálok azt ott fontosnak érzik.   De az igazi siker valószínűleg az, ami nem érezhető és kissé láthatatlan is, az pedig az, hogy egyáltalán résztvehetek ebben a dologban, szabadon alkothatok, nem állnak a hátam mögött azzal, hogy ilyen akkordot ne játssz, mert akkor az emberek nem veszik meg a CD-t. Én megtehetek olyan dolgokat, amit egy a szakmáját gyakorló sztár már soha sem tehet meg. Ez az igazi szabadság és innen akár meg lehetne fogalmazni a siker egy új definícióját.

Számodra mi jelentené a pályád csúcsát?

Ilyen nem létezik számomra. Ha látnám a csúcsot, akkor nagyon szomorú lennék, mert egyben a dolgok végét is látnám, azt pedig nem akarom látni, mert elveszteném a legfőbb motivációt. Tanulni és felfedezni akarok. És amíg van felfedezni való, addig izgalmas a dolog.

Ha újra kezdhetnéd, min változtatnál?

Mindent ugyanígy csinálnék.

T. Zoltán