A rettegett bulímia

Mai, rohanó világunkban, amikor a médiából egyfolytában az ömlik, hogy csak az a nő lehet szép, aki vékony és karcsú, sajnos egyre gyakrabban kell szembenéznünk két veszélyes evési zavarral, amely elsősorban ennek az új divatnak köszönheti az elterjedését. Az egyik ilyen betegség a bulimia nervosa. De mi is az a bulímia?

A zavar lényege, hogy állandó, kényszeres evési rohamok törnek rá a betegre, amelyeket az ételtől való erőltetett megszabadulás követ, önhánytatás, hashajtók, vizelethajtók, végbélkúp, beöntés révén. A bulímiás betegek 90 %-a nő. Egyesek nem adják ki magukból az ételt, hanem koplalással illetve kényszeres tornázással próbálják megtartani a súlyukat. Ide tartozik a legtöbb bulímiás férfi.

A bulímia többek között abban is különbözik az anorexiától, hogy a betegek testsúlya, megjelenése teljesen normális lehet, esetleg kissé túlsúlyosak.

A bulímiások félnek az evéstől és az elhízástól, mégis minden egyes alkalommal, amikor rájuk tör az evési kényszer, hatalmas mennyiségeket képesek magukba tömni; ami néha 20.000 kalória is lehet alkalmanként. Ezek az ételek többnyire édességek; sütemények, torták, fagylaltok; vagyis elég magas a kalóriatartalmuk

A bulímia is pusztítást visz véghez a szervezetben, az anorexiához hasonlóan. A rendszeres hánytatás, illetve a vizelet-, és hashajtók használata maradandóan károsíthatják a szívet.

A bulímia az esetek többségében a 18-20 éves kor körül jelentkezik. A betegek nem tagadják az étellel kapcsolatos problémáikat; érzik, hogy nem tartják kézben a problémát.  A betegség kialakulásában valószínűleg genetikus hajlamosító tényezők is szerepet játszanak.

Amennyiben bulímia gyanúja áll fenn, először is alapos orvosi vizsgálatra van szükség. Az orvos vérvétellel állapítja meg többek között, hogy fennáll-e a kiszáradás veszélye, illetve hogy nem borult-e fel a tápanyagok egyensúlya a szervezetben.

A bulímiás betegek kezelhetők járóbetegként; többnyire kognitív viselkedésterápia és gyógyszeres kezelés kombinációjával. A csoportos terápia is hasznos lehet, ennek segítségével lehetősége nyílik a betegnek, hogy a problémáit megossza másokkal.

A betegséget semmiképpen se hanyagoljuk el, mert ha nem kezeltetjük, könnyen végzetessé válhat.

K. Petra