Közlekedni, nagy felelősség – s az ember mégsem lehet kellőképpen körültekintő.

Azon a Pénteki napon majdnem bekövetkezett az, amire az ember azt mondhatja, hogy „Velem nem történhet meg az ilyen!”- mégis nem sokon múlott a baleset!

Mint mindenki más, én is sietős dolgomat végeztem kora délután, így – szerintem kellő körültekintéssel – megpróbáltam átjutni a forgalmas Pesti úton. Gyalogos átkelőt nem festhetnek minden kereszteződéshez. Mivel esetemben sem volt a közelben zebra, így – jószerivel „szabálytalanul, de – megpróbáltam épségben átjutni a másikoldalra. Majdnem nem jött össze a próbálkozásom! Nem kellett sokáig várnom, míg balkézfelöl elfogytak az autók, és jobbról is csak egy közeledett. „Itt az alkalom!” – gondoltam, mert az említett jármű, balra-kanyarodási szándékát jelezve, határozottan lassított – elindultam, de majdnem vesztemre! Már éppen az említett jármű sávján tartottam, mikor rádöbbentem, hogy ebből a kanyarodási szándékból nem lesz semmi. Pedig a jármű vezetője, még mindig a kiszemelt utcát figyelte. Arra nem is gondolt, hogy magaelé nézzen, mielőtt rátapos a gázra, és folytassa az útját – jelzett szándékával ellentétben – előre. Az autó, már olyan közel volt, hogy kiugrani előle teljesen reménytelen lett volna – így a sofőrre üvöltve hátráltam. A kezem viszont már elérte a jármű homlokfalát. Még szerencse, hogy a hangomra feleszmélt a gépkocsi vezetője, és végre előre nézve vészfékezett!

A következő mozdulatom az lett volna, hogy teretnyerve ráugrok a motorház tetejére, de szerencsére erre már nem volt szükség, mert megállt! Nagyon haragosan néztem az illetőre, és csak üvöltöttem: „Az irányjelző! Mire való?”. De felháborodásom célszemélye mégis karjait emelgetve „hápogott” valamit a kényelmes üléséből.

Most szerencsére elkerültem a kórházi ápolást, de mi van, ha az átkelés közben nem tartom szemmel az autót? Ha nem én, hanem egy gyerek, vagy egy idős, lassabb reflexel bíró ember lép az autó elé? Nem lehetünk kellően körültekintőek. Sorsunk pallósa mindig a fejünk felett lebeg – s más kezével, bármikor lecsap!