Körülbelül még három óra volt hátra a sztárzenekar fellépéséig, de már többezer rajongó több oszlopban várakozott türelmesen a bejáratoknál. Az meglehetősen rosszul járt, aki autóval próbált bejutni az utcába. Igencsak nagy rutinnal és türelemmel kellett rendelkeznie ahhoz, hogy „kimeneküljön” a tömegből. De ez nem volt bent sem másképp! Mivel semmilyen italt nem lehetett a kapun bevinni, így a sörsátraknál hatalmas tömegekben tolongtak az emberek. De a koncerteken már megszokott Shop sátrában, illetve a főszponzor, a DeWALT kamionja által kínált alkalmi termékekre is nagy figyelmet fordítottak a rajongók. A szerszámgépeket forgalmazó cég még egy Forma-1-es szimulátor-autóval is meglepte a nyugodtan sétálgató közönséget. – persze akinek volt arra türelme, hogy kivárva a sorát kipróbálhassa! Igaz, ők nem az előzenekarokra voltak kíváncsiak!

Már javában ment a Mind The Gap koncertje, mikor a Stadion lelátóin még több volt az üres hely, mint a foglalt. Csak a dühöngőben préselték egymást azok, akik a pogó ellenére kitartóan próbálták tartani a helyüket. Kicsit sajnálom az előzenekarok olykor hálátlan szerepét, miszerint fel kell tornázniuk a hangulatot, hogy mire a sztárok színpadra lépnek, a lehető legtöbben extázisban érezzék magukat. Itt ez most nem sikerült! Nem sikerült becsalogatni a közönséget annak ellenére, hogy jó zenét játszanak a fiúk! És a frontemberük hasonlatával élve: nem akasztott denevéreket láthattunk a színpadon… Megjegyzésül egy bíztatás: Alakul fiúk, alakul!

A Black Out-nál viszont már kezdett kialakulni a helyzet. Hiába, itt már szerepet játszott a rutin meg az évek… mert nem hiszem, hogy az egyre sötétedő alkonytól félve özönlöttek volna be egyre többen a Stadion falain belülre. „Mindenki bemelegít, tehát, kezeket fel!” – hangzott a színpadról! A közönséget pedig, nem kellett buzdítani. Itt már rendesen hallatták a hangúkat, de a későbbi fénytechnika is kezdte megmutatni önmagát. Igen, a Black Out Spirálgenerációja, valóban spirál… legalábbis a hangulatfokozás tekintetében. Majd jött az igazi lendület… Hatalmas üvöltések, visítások jelezték: a Tankcsapda megérkezett!

21 óra után végre felvillant a három, méhkaptárra emlékeztető reflektor és Lukács, Fejes és Cseresznye, vagyis a „Debrecenből érkezett 3 vidéki srác” belevágott, hogy meghódítsa Budapestet… és rögtön full-ra vették a közönséget. A hangzás mellett a már előre beharangozott fénytechnika is olyan hatást alkotott, mintha lebegett volna a színpad. Négy óriás kivetítő gondoskodott arról, hogy mindenki élesben láthasson mindent. Különösképpen azt a látványt, melyet valójában ezek szolgáltak. Felváltva, de javarészt egymásba vetítve jelentek meg rajta különböző klipelemek és a színpad felvételei. De itt még nem ért végett a látvány-show! A fiúk ontották az oly kedvelt dalokat, mikor a „Harapj belém” refrénjénél 14 lángnyelv, egyenként 3-4 méter magasságba lövellt az ég felé – kellően meglepve ezzel a rajongókat. „A megvalósult álom Ti vagytok!” – ismerte el Laci a mámorban úszó közönséget, ami persze még egy fok volt a tűzre. Kihagytam valamit? Igen! Nekem a lábakon álló fáklyákról egy temetés ravatalozója jut eszembe. Lukács Lacinak egy a Tankoknál nem alkalmazott látvány, hangzással ötvözve. De „Félre a tréfát” és lejjebb véve a hangerőt Cseresznye és Fejes nélkül egyedül játszotta el „Egyszerű dal”-ban a két számot.

A zenekarnak talán ez volt az első ekkora teret betöltő fellépése. Elismerésül szolgáljon, hogy kb. 75-80%-ban be is töltették a Kisstadiont. Elismerés, hiszen nagyobb nevű Rock-bandák is alig tudják zsúfolásig megtölteni a PeCsa szabadtéri lelátóit, ami sokkal kisebb…