Már az indulás is „jól" kezdődött... megtalálni a koncertnek helyet adó A38 „csatahajót" - ugyanis az információ rossz hídfőt jelölt meg. Így tovább kellett „hajózni" a vasárnapesti budapesti aszfalton, de megérte!

Előzenakarként előbb a Stress, majd a CryFree lépett színpadra, mely az állóhajó méreténélfogva nem túl nagy. - a hangulat viszont annál inkább! A két zenekarnak mindössze két órája volt arra, hogy felvezessék a „nagyklasszis" Sztárcsapatot. Scholtz Attila és csapata, a CryFree kissé ki is csúszott a számukra biztosított időből. A közönség egy részének legnagyobb sajnálatára a még tervezett két számukat már nemtudták előadni. A színpad átalakítása miatt az U.D.O. is csak félórás késéssel tudott a deszkákra lépni. Hiába, ami jó, azt nehéz abbahagyni!

Az épületekben rendezett koncertekkel ellentétben a hajón nincs lehetőség korláttal elválasztani a rajongókat a fellépőktől - de nem is volt rá szükség! Itt megszokott stílus kultúráltan tombolni... Így viszont a sajtó fotósai is a közönség között voltak kénytelenek megfelelő helyet találni, ami nem volt egy egyszerű feladat. Az U.D.O. több évtizedes múltra visszatekintő zenekar, így a rajongók többsége a közép- illetve idősebb korosztályból állt, akik végre élőben láthatták régenvárt kedvencüket. Bárcsak az első három szám ideje alatt volt lehetőség a hivatalos sajtófotók elkészítésére, mégsem örültek, hogy megpróbáltunk elébük furakodni. Ezáltal megismerkedtem egy 40-50-es korukban járó házaspárral, akik a színpad melletti sarokban próbáltak jó helyet tartani maguknak. A hölgy legalább egy fejjel volt alacsonyabb nálam, így érthető volt, hogy nem kimondottan örültek az alkalmi tolakodásnak. Míg a technikusok a dolgukat végezték, beszélgetni kezdtünk. Elmondták, hogy ez a koncert mekkora élmény a számukra. Évtizedek óta várják ezt a pillanatot, és végre teljesül a nagy álom! A családjuk fiatalabb tagjai mélyen a dühöngő közepén voltak, így most ők külön - hacsak két órára is, de - újra átélhetik fiatalkoruk élményeit. Megoldottuk a kérdést, és helyet cseréltünk... A hölgyet még az sem zavarta, hogy az objektív közvetlenül a feje felett veszi célba a színpadot, és zsinórban villan a vaku, mikor dübörögve beindult az U.D.O. Show.

A nézőtér zsúfolásig megtelt, s a kezdeti „ködfelhőben" egyre jobban kirajzolódott az öttagú Metálzenekar... Udo Dirkschneider metállegenda, és zenekara. Új lemezük címadó dalával, a Mission No. X-nel olyan hangerővel indítottak, hogy még a padló is beleremegett. Harminc év slágerei... volt miből aprítani. S a számokat egymás után, jószerivel megállás nélkül nyomták. A szegecselt terepszínű zubbonyban a rikácsoló hangú német frontember Udo, talán már a korának köszönhetően is darabos mozgással hajolgatott a nézők felé. S már a harmadik számnál megénekeltette a közönséget. A koncert mind látványban, mind hangulatában kifogástalan élményt jelentett. S elmondhattuk: végre egy őslegenda úszott dübörögve a Dunán...