Hogy utánajárjunk a kérdésnek, felkerestünk egy-két koncertet. Az első szembeötlő tapasztalat ott nyilvánult meg, hogy manapság már családapa-, illetve családanyaként élő egykori Rockerek – talán nosztalgiából, vagy mert a gyermekeik is éppen ezen stílus iránt érdeklődnek – magukkal hozzák az olykor mindössze talán 8-10 éves csemetéjüket. Hiába, a koncerteknek mindig is megvolt a maga varázsa: a kedvenc együttes, az imádott dalok, és a hasonló érdeklődésű embertömeg… Ez mindenkiben az ellazulást-, a jó hangulatot váltja ki. De egy gyereknek szinte az első hatalmas élményt jelenti. Aki valaha is járt már koncerten, az nagyon jól tudja, hogy mit jelent az a fogalom: dühöngő… A hátsósorok nyomulása a színpad-, a korlát felé. – a tülekedést, a préselést! A Rock-koncerten ehhez egy másik dolog is párosul. Ez nem más, mint a „Pogó”! Távolról nézve, egy értelmetlennek tűnő lökdösődés, taszigálás, mely egy külső szemlélő tekintetében az „Itt valakit agyontaposnak!” – gondolat jut az eszébe. Lehet! Egy hetvenes évekbeli koncerten volt már rá példa – melyre akkor az együttes egy emlékdalt is írt… Mindenesetre ez a mai napig is a Rock világához tartozik!

Egyik alkalommal közelebb mentünk a korláthoz. Részünkről szemlélve a dolgot, még kellő távolságra voltunk a tömegben a dühöngő gócpontjától – tévedtünk! Alighogy felhangzottak az első akkordok a mögülünk lévő sorokból beindult a Pogó-gépezet! Pár másodperc alatt már a mag középpontjában voltunk. Az állandó taszigálásnak köszönhetően reménytelennek tűnő vállalkozás lett volna kijutni belőle. – így hát, mi is „beszálltunk a kényszerű adok-kapokba”! Nem kimondottan a Rock a stílusunk, így a körülöttünk lökdösődő – több korosztályú – rajongóval ellentétben nemigazán élveztük a koncertet, de több pozitív élménnyel lettünk gazdagabbak!

Mikor beindult a gépezet két gyerek is megtapasztalhatta, hogy a fellépések élvezete számukra még biztonságosabb a hátsósorokból, mint a korlátnál. Édesapjuk átkarolva próbálta őket kihúzni a tomboló tömegen keresztül. Merész vállalkozásnak tűnt, de ahogy hátráltak kifelé, a körülöttük lévő srácok a saját testükkel tartották vissza a tömeget, és sorfalat állva biztosították a szabad kiutat. Így a gyerekek a pillanatnyi ijedségen kívül sértetlenül jutottak az ajtóig – míg odabent folytatódott a tombolás!

Nem kellett sokat várni a következő kérdés megválaszolására sem – ráadásul ezt a sajátbőrömön tapasztaltam meg! Egy rossz lépés, egy megbotlás és máris elnyel a tömeg. Egy pillanat alatt én is a földön találtam magam. De nem volt sok időm a sorsomon gondolkodni… egyszerre öt kéz nyúlt le értem azonnal! Megragadtak, és felrántottak a földről. Vadidegenek voltak, és nemvártak köszönetet. Cselekedetüket természetesnek vették, és tomboltak tovább!

Mindent összefoglalva: a Rock-rajongók összetartanak, vigyáznak egymásra! Az önfeledt szórakozás, tombolás… mindörökké ROCK… mindörökké POGÓ!

Felhívás!

Keressük azt az urat (és gyermekeit), aki a december 17-i Tankcsapda koncerten a cikkben leírtak alapján magára ismer!

Kérjük, vegye fel szerkesztőségünkkel a kapcsolatot!

A Rock-koncertek dühöngője szinte maga a pokol. – gondolhatnánk, mikor az énekes felordít: POGÓ! S elkezdődik az eszetlennek tűnő lökdösődés, csoportos taszigálás.