Munkacsoportunk vizsgálja a várandós anyáknak adott magnézium hatását

A Mg munkacsoportban már az első jelentkezők között volt két kollega, Balázs Mihály Bősárkány és Morvay Frigyes Acsád körzeti orvosa, akik elláttak anya- és csecsemővédelmi tanácsadást. Őket már az első találkozáskor sikerült megnyerni, adjanak magnéziumot a várandós mamáknak. Kevés volt az évi születésszámuk, de már több éven át folyt a magnéziumpótlás. Mellettük Monori, Hidas, Kajtár, Melles, Radnai, Szakáll, Vajna dr és az én megfigyeléseim alapján kezdődött meg második közös munkánk: az anyának adott magnézium hatásának sokirányú vizsgálata. Az előkészítéshez tartozott az Egészségügyi Minisztérium IV. Anya- és Csecsemővédelmi főosztályának és az Egészségügyi Tudományos Tanácsnak (ETT) engedélye is. Óriási szerencsénk volt. A IV-es főosztályt egykori egyetemi csoporttársam dr Tiborcz Gabriella vezette. Az OÉTI-t kihagyva, maga járt el az ETT-nél és gyorsan megkaptuk mindkettőjük hozzájárulását.

A munkacsoport tagjainak ellátási terültén, az egy évi születésszámot alapul véve, 11 megyében, 5000 várandós anyára kiterjedő vizsgálatot terveztünk, a biometria akkor legelismertebb szaktekintélye, dr Juvancz Ireneus tanácsait figyelembe véve. Ilyen esetszám mellett a ritkábban előforduló események statisztikai értékelése is lehető lett volna.

Bakler Ferenc Zalalövő, Balázs Mihály Bősárkány, Bálint István Ják, Bede András Győrvár, Benkó László Horvátzsidány, Bognár Géza Csepreg, Borsi Gyula Kőszegszerdahely, Böjthe Lajos Rákóczifalva, Csuka József Felsőcsatár, Fodor Miklós Somogyhárságy, Gőcze Gyula Gencsapáti, Hajdók Károly Csepreg, Halmos Kornél Ács, Hatvani Szabolcs Enese, Horváth Andor Csepreg, Horváth István Zalaszentgyörgy, Kóbor Tonuzóba Zalaegerszeg, Koltai Éva Dencsháza, Komoróczi Károly Vaja, Kránitz Sándor Dióskál, Lakner László Káld, Morva László Tataháza, Morvay Frigyes Acsád, Mélykuti Mihály Lukácsháza, Orbán József Sorkidfalu, Paulai János Egerág, Pázsit Lilla Táplánszentkereszt, Szabó István Bük, Székely András, Székely Andrásné Nagykőrös, Szűcs Miklós Baja, Tas Margit Torony, Tüske Zsuzsanna Vép, Varenka Zsuzsa Majosháza, Venczel István Csesztreg, Zmertich Aurél Vép Anya- és Csecsemővédelmi tanácsadást végző orvosa és védőnők sokasága vállalkozott e munkára.

Nem számítottunk olyan nagy ellenszélre, amit megyei főorvosok, megyei, vagy járási szülész főorvosok tiltása jelentett (a szükséges engedélyeink ellenére!), ami a vizsgálatba bevonható anyák számát 1884-re csökkentette. Ez lehetetlenné tette ugyan a ritkán előforduló károsodások megbízható vizsgálatát, de a spontán vetélés, a koraszülés a magzati fejlődés és a csecsemőhalálozás vizsgálatához nagy lehetőséget adott.

Várandós anyák táplálékának magnézium-tartalma

Fenti közös munkát kiegészítette a várandós anyák körében végzett táplálkozási vizsgálat, melyet dr Böjthe Lajos és munkatársai Rákóczifalván, dr Molnár Kornélia és munkatársai Nagykőrösön végeztek. (Egy hetes táplálkozási adatfelvétel alapján az egyes tápelemek mennyiségét a Tápanyag-táblázat segítségével számították ki az OÉTI-ben Bouqet Dezső dr és munkatársai.)

A testsúly kg-onként 5-7 mg körül számított napi magnézium ion fogyasztás a Seelig által javasolt 10-15 mg-hoz képest jócskán elmaradt. (Később Seelig 20 mg-ra emelte javaslatát.) A táplálékok magnézium tartalmát a szükségesre kiegészítő pótlás tehát indokolt volt. Rákóczifalván súlyosbította a helyzetet, hogy a víz csak nyomokban tartalmazott magnéziumot, emiatt feltehetően a helyben termelt élelem magnézium tartalma nem érte el a Tápanyag táblázat adatait. Ez lehetett az oka, hogy ott, a kívánt eredmény eléréséhez emelni kellett a pótolt magnézium mennyiségét.

A Pest megyei KÖJÁL és magnézium pótlás a fóti Gyermekvárosban

A Pest megyei KÖJÁL igazgatója, dr Madár János munkatársain keresztül tapogatózott, dolgoznék-e náluk. Ismerte magnéziummal kapcsolatos munkámat is, felvetette a gyakorlati alkalmazás lehetőségét Pest megyében. Ez döntő volt. Találkoztunk és megbeszéltük: nem kell várni, míg a körzetemtől megválok, elindíthatok egy vizsgálatot a Fóti Gyermekvárosban.

Madár dr tartotta a szavát. Megbeszéltem dr Albi Istvánnal, a gyermekváros orvosával a terveket. A gyermekvárosnak volt egy saját kis kórháza, jól képzett, lelkiismeretes nővérek dolgoztak benne. A saját iskolában keveredtek az egyes hálótermekben elhelyezett gyerekek. Influenza járvány alatt kitűnő szituáció a hálótermek szerint eltérő előkészítés és napközben azonos expozíció közepette vizsgálni a magnézium hatását az influenza gyakoriságára, lefolyására. Ismert a konyhában felhasznált élelmiszerek mennyisége, az ott étkező gyerekek és felnőttek száma, a keletkezett moslék mennyisége, mindebből a KÖJÁL dolgozói tudnak tápelem számítást végezni, megismerhető éves átlagban az elfogyasztott magnézium mennyisége is. Madár dr elindította a tápanyagszámítást a táplálkozás és élelmezés-egészségügyi csoportban. A járványügyi csoporton belül dr Straub Ilonát jelölte ki munkatársamul. A magnézium és placebo tabletták előállításához szükséges pénzt a Pest megyei Tüdőgondozó főorvosa, dr Stark Janka utalta át, a megyei főorvossal egyetértésben, mert úgy látta, ezt az összeget nem tudja felhasználni az év végéig. A tablettákat a Galenusi labor készítette a megadott receptek alapján. Zökkenőmentesen alakult minden. A tablettákat megkapták hálótermek szerint a nevelők, minden nap egyet kellett bevenni a gyerekeknek.

Megkezdődött a munka. Az influenza járvány majdnem megtréfált minket, mert a vártnál előbb jelentkezett. A magnézium pótlás kezdete az első megbetegedést csak néhány nappal, a járvány tetőzését két héttel előzte meg. A rövid idő ellenére mutatkozott eredmény.

A gyermekek számított, átlagos magnézium fogyasztása napi 10 mg/testsúly kg volt. Ezt egészítettük ki testsúly kg-onként napi 12 – 15 mg-ra a magnézium tablettákkal, tehát elértük az életkoruk szerint (Seelig közleményében 1964-ben) javasolt mennyiséget. Ezt a csoportot a kontrol csoporthoz hasonlítva, az influenza megbetegedések gyakoriságában nem volt különbség, a lefolyásában viszont igen. A láz mértéke, a lázas napok, az ápolási napok és a szövődmények száma csökkent, a szövődmények közül például tüdőgyulladás nem fordult elő. Feltételezhető, hogy ha hosszú időn át megkapná mindenki az életkorának, élethelyzetének megfelelő mennyiséget, még jobb eredményt tapasztalnánk. Ez a jól ellenőrzött vizsgálat egyúttal megerősítette a soproni körzetben és üzemben tapasztalt változásokat.

Amikor pomázi körzetemből átkerültem a Pest megyei KÖJÁL élelmezés- és táplálkozás-egészségügyi osztályára, Madár doktorral meghánytuk-vetettük mit és hogyan lehetne megvalósítani Pest megyében, A fóti vizsgálatot meg tudta oldani saját hatáskörében, de a továbbiakhoz szükséges volt egyik felettes szervünk, az OÉTI egyetértése. Madár dr nagy tekintélynek örvendő, igen jó szakember volt, ezért reménykedtem. Sajnos hiába. Az OÉTI elutasítása miatt a Pest megyei terv is megbukott.

Közben Albi dr egy hónapos továbbképzésre ment, Madár dr beleegyezett, hogy én helyettesítsem. Az egészségházban laktam. A gyerekek megszokták, hogy a Gyermekváros szinte minden dolgozója egyúttal pótszülő is volt. Engem is így tekintettek. A nagyobbak könnyebben kimondták szorító bánatukat, a kisebbeket nehéz volt megközelíteni, ha szemmel láthatóan valami bajuk volt. Felfedeztem egy csomó bábot. Itt a megoldás. A gyerekek a bábokkal saját emlékeiket elevenítik meg, csak meg kell mutatni, hogyan bánjanak velük, csak rá kell ébreszteni bármilyen történettel, hogy a bábok beszélni tudnak, aztán megadni a lehetőséget, ha kedvük van, játsszanak velük a mi jelenlétünkben, mintha oda se figyelnénk. Ebből megtudhatjuk, kis lelküket mi gyötri, aztán vagy tudunk rajta segíteni, vagy nem, de az, hogy elmondják, esetleg többször is eljátsszák, elveszi az emlék kínzó erejét. Ez a módszer jól bevált megszokott nevelőik kezében is.

Egyik nevelő egy 10 éves fiúcskával kapcsolatos gondjához kért segítséget. Nem vesz részt semmilyen közös játékban, nem találja a helyét, szomorú. Valami ürüggyel átküldte hozzám. Rövid közömbös beszélgetés után megkérdezem: „Mi hiányzik neked itt?” „A sufni.” - bukott ki belőle gondolkodás nélkül a válasz. Kiderült, édesapjának volt egy sufnija, szerszámokkal, sokszor barkácsolt és fiának is megengedte ugyanezt. Egyetlen gyerek volt, édesanyját korán elvesztette, apjával élt, barátja nem volt, gyerekekkel soha nem játszott. Mi a teendő? Nem ismeri a közös játékokat, meg kell tanítani a játékszabályokra, de legelőször a Gyermekváros számos javító-, vagy tanműhelye valamelyikében kell találni egy pótapát, aki egy sarokban helyet ad neki, amíg lassan egyebet is megismer.

Az óvodások között, de még az első osztályban is nagy gond volt a felzárkóztatás és voltak nehezen kezelhető gyerekek. Az egyik első osztályban a legjobb pedagógus kapta a „nehéz eseteket”. Vele beszélgettem, érdemes lenne megpróbálni - és ő szívesen vállalta - a folyamatos magnézium pótlást. Később nagy örömmel számolt be kedvező tapasztalatairól.

Gyors magnéziumpótlás a sürgősségi betegellátásban

Még pomázi körzetemből bejelentettem egy előadást a MÁOTE Pest megyei decentrumának tudományos konferenciájára, ahol az egyik témakör a sürgősségi ellátás volt, „Mi indokolja a gyors magnéziumpótlást életveszélyes folyamatokban” címmel.

„Mindannyian most forgatjuk Bencze Béla és Gábor Aurél: Az életveszélyes állapotok körzeti orvosi ellátása című kitűnő könyvét. Ennek a könyvnek margójára kívánkozik néhány szó a magnéziumról, amely már helyet kapott az életveszélyes folyamatok ellátásában. Keressünk választ arra a kérdésre, mi indokolja ezt?

A magnéziumot legelőször görcsoldóként használták az orvosok. Ha ez lenne az egyetlen hatása, akkor is létjogosult volna a sürgősségi betegellátásban. De ennél többről van szó.”

Ebben a pillanatban megszólalt az üléselnök, Hárdi István főorvos: „Hallgasson már azzal a magnéziummal!” Barátságosan ránéztem, jelezve, hogy vettem az utasítását, de „Ez a tíz perc az enyém” – gondolattal zavartalanul folytattam előadásomat:

A könyv szerzőinek egy alapvetően fontos megállapításából szeretnék kiindulni. Idézem: „A halálig vezető út sokféle lehet… de … a halált minden esetben a sejtek oxidatív (oxigén felhasználásával történő) anyagcseréjének, valamint az anoxibiotikus (oxigén nélkül történő) energiatermelés korlátozott lehetőségeinek definitív (visszafordíthatatlan) megszűnése jelenti.”

Az oxigén rendkívüli fontosságát már hosszú idő óta ismerik…. Kevésbé volt eddig ismert az a tény, hogy az oxigén nélkül zajló folyamatokat lebonyolító enzimek jó részének magnézium ion az aktivátora. Az enzimeket a szervezet nagy tartalékkal képezi, de nincs ugyanilyen nagy tartalék az aktiváló magnézium ionból, mert táplálkozásunk magnéziumban szegény.

Különösen nagy jelentőséget nyer az oxigén nélkül zajló anyagcsere, amikor romlik az oxigénellátottság.

Ismét idézem a szerzőket: „Az anyagcserének úgynevezett funkcionális küszöb alá csökkenése a működés megszűnésével jár, de nem jelent sejtpusztulást addig, amíg nem csökken a vitális (az élethez szükséges) küszöb alá…”

A funkcionális küszöb alatt mozgó, de a vitális küszöböt még el nem érő, oxigén nélkül zajló anyagcserét intravénásan adott magnéziummal jól tudjuk javítani, inaktív enzimeket tudunk aktiválni, restituciót (helyreállítást) tudunk biztosítani, mindez közvetve kedvezően hat a szöveti oxigenizációra is.

Néhány eset ismertetésével alátámasztva le lehetett szögezni: Az első ellátást nyújtó orvosnak van legnagyobb valószínűséggel esélye arra, hogy a funkcionális és vitális küszöb közötti intervallumban megfordítson egy folyamatot, ami a sürgősségi beavatkozás lényege és szorosan az idő függvénye.

 Előfordulhat, hogy az első ellátó orvos már visszafordíthatatlan károsodást talál. Ehhez kell a szervezetnek alkalmazkodnia és hogy ezt sikeresen tehesse, ehhez is szüksége van magnéziumra. Ellenkező esetben az alkalmazkodás kimerülése miatt kialakul a shokk. Miután munkám során nem hagytam betegeimet ilyen állapotba jutni, csak irodalmi adatokra hivatkozhattam, hogy a shokkos állapot is javítható magnéziumpótlással.

Hárdi elnök úr felszólítása pedig a hallgatóság körében visszájára fordult.

HOT – OKI – Járványügyi osztály

A Pest megyei KÖJÁL-ban esedékessé vált a közegészségtan-járványtan szakvizsgához szükséges, több hónapos Higiénikus Orvos-képző Tanfolyam (HOT).

A legelső előadást Rudnai Ottó professzor tartotta:

„Tömegesen előforduló betegségeket akkor lehet megelőzni, ha sikerül feltárni kialakulásuk törvényszerűségeit, ennek ismeretében sikerül kidolgozni olyan hatékony megelőző eljárásokat, amelyek széles körben alkalmazhatók.

A fertőző betegségeket tekintve törvényszerű, hogy kell egy fertőző forrás: a beteg, vagy egészségesen kórokozót ürítő ember, vagy állat, kell a fogékony szervezet, mely az adott kórokozóval még nem találkozott, így a védekezéshez szükséges ellenanyaggal nem rendelkezik és biztosítva kell, hogy legyen a kórokozó átjutásának módja a fertőző forrásból a fogékony szervezetbe.

Ezen alapul a járványügyi munka. Leghatékonyabb a fogékony szervezet védetté tétele védőoltással. Ha ez még nem lehetséges, fontos a fertőző forrás elkülönítése, illetve eltiltása olyan foglalkozásoktól, ahol élelemmel, vízzel, gyermekekkel kapcsolatba kerülhet. Az adott kórokozó terjedési módját figyelembe véve, a fertőző forrásból a fogékony szervezetbe jutásának megakadályozását szolgálják a közegészségügyi intézkedések, az emberek tájékoztatása és közreműködése.”

Lenyűgözött a már jól ismert gyakorlati járványügyi munka alapját képező törvényszerűség ilyen egyszerű, világos megfogalmazása. Ennek analógiájára azonnal a nem fertőző betegségek kialakulásának törvényszerűsége kezdett körvonalazódni agyamban és ezen az alapon helyére kerültek magam és munkacsoportom vizsgálatai, megállapításai, javaslatai. Rudnai professzor szavai hoztak vissza a jelenbe: „A nem fertőző betegségek hatékony megelőzése azért késlekedik, mert még nem ismerjük kialakulásuk törvényszerűségeit.” „De igen!” – ujjongott bennem a felismerés, tudva, bár megragadtam a lényegét, végső megfogalmazásán dolgoznom kell még. 1996-ban vettem a bátorságot, hogy „Az egészség a magyar társadalom, az egyes állampolgárok legfőbb erőforrása” – lehetne! című közleményben írjak erről, majd ez adta az alapot 2005-ben „A nem fertőző betegségek elsődleges megelőzése” című cikkhez. Lényege:

A bennünk zajló élettani folyamatok, a munka típusú terhelések és a környezeti hatások az egész szervezetre, az egyes szervekre gyakorolt különböző hatásaikon túl sejtjeinken belül, az egyes sejtalkotókban azonos elemi mozzanatokat indítanak el, melyek tápelem és energiaigénye összegeződik. Ha szervezetünk nem jut hozzá a szükséges tápelemek elegendő mennyiségéhez, ha nem megfelelőek az életminőséget meghatározó egyéb körülmények, kialakulnak a működés múló zavarai, vagy a struktúra maradandó károsodásai. A maradandó károsodás két fő típusa: a sejtek elhalása (degeneráció), vagy a genetikai információ megváltozása révén kóros fehérjék megjelenése, burjánzás (proliferáció).

Mindezek alapján a nem fertőző betegségek elsődleges megelőzésének kulcsa, hogy a szervezet sokirányú igénybevétele ne haladja meg teljesítőképességét. A kettő egyensúlya érdekében az igénybevételt csökkentheti például káros környezeti hatások mérséklése, a teljesítőképességet javíthatja, ha - egyebek mellett - az életfontos tápelemek szükséges mennyiségéhez hozzájutunk.

Az elméleti előadások mellett a gyakorlati képzés egy része az Országos Közegészségügyi Intézetben (OKI) folyt. A járványügyi osztályon egy-két kollega időről időre feltette a kérdést, volna-e kedvem ott dolgozni. Mérlegeltem a Pest megyei tervek meghiúsulását, elképzeltem, hogy ha a fertőző betegségek alakulását jól megismerem, a következő lépés – talán éppen az OKI-n belül – a nem fertőző betegségek megelőzését mozdíthatná előre. Mielőtt igent mondtam, az osztály vezetőjének, Rudnai professzornak beszámoltam a munkacsoportban folyó közös munkáról, ami rám is ró feladatot. Ő pedig elmondta, mindenkitől elvárja, hogy a rá bízott fertőző betegség tekintetében napra készen, minden rendben legyen, azon kívül, munkaidőben is, mindenki azt csinálhat, ami érdekli.

Az OKI Járványügyi osztályán enyém lett a rubeola, ami ellen még nem volt védőoltás és az állatról emberre terjedő betegségek, kivéve a szalmonellózist. Rendkívül érdekes helyszíni vizsgálatok voltak az Országos Állategészségügyi Intézet Járványügyi osztályával tularemia, anthrax, brucellozis kapcsán, tiszteletre méltó volt a brucellozis felszámolásáért, a tehénállományok Tbc mentesítéséért folytatott következetes munkájuk, izgalmas a leptospirozis gócok megismerése, a trichinellozis, a veszettség, a kullancsencephalitis, a toxoplazmozis járványügyi helyzetének alakulása. A László kórházzal, elsősorban Binder tanár úrral konzultálva, tudtunk a betegek állapotának alakulásáról.

Hozzám tartozott a tetanusz is, a betegek másik osztályon feküdtek, körükben nagyon magas volt a halálozás. Az ő kezelésük is érdekelt. Magnéziumot nem kaptak, holott az első világháborúban a tetanuszos betegek szállítása során a rohamokat magnézium adásával tudták kivédeni és további gyógyulásukat kedvezően alakítani. „Elavult módszer, most különböző görcsoldókat alkalmazunk” – hárította el javaslatomat a főorvos és nem győzte meg érvelésem, hogy a tetanusz bacilus a saját anaerob (oxigén nélkül zajló) anyagcseréjéhez magnéziumot használ fel, amit a beteg szervezetétől rabol el és szaporodása arányában okoz a betegben egyre súlyosbodó magnéziumhiányt, az pedig a súlyos görcsöket, végső soron a halált. (Először 1930-ban, születésem évében látott napvilágot az a megfigyelés, hogy magnézium megvonás hatására a kísérleti állatok görcsök között pusztulnak el.)

Az anaerob kórokozók rendkívül súlyos betegségeket okoznak Az idősek tetanusz védőoltása óta a megbetegedések száma jelentősen csökkent, a botulizmus előfordulása is ritka, de lefolyásuk rendkívül súlyos, érdemes volna körükben magnézium pótlásra is gondolni.

Egyszer Vácon volt dolgom, akit kerestem, influenzával kapcsolatos orvos-értekezleten volt. Odamentem és csendben vártam a végét, ám egyre érdekesebb dolgokat hallottam: a kollegák beszámoltak arról, eddig még nem tapasztalt tünetekkel jár az influenza és sorra, szépen elmondták a tularemia megbetegedések változatos tüneteit. Az volt a gondjuk, hogy ezek az esetek a szokásos kezelésre nem javultak. Mi történt? Az influenza és az influenza szerű tünetekkel kezdődő tularemia járvány kezdete egybeesett. Az Ipoly mentén akkor bukkant fel először tularemia a vadon élő állatok körében és terjedt róluk az emberekre, az orvosok még nem ismerhették. Természetesen ezt azonnal megbeszéltük, a betegektől vért küldtek szerologiai (az ellenanyag termelést kimutató) vizsgálatra, igazolódott a feltételezés, a javasolt kezelésre pedig a betegek szépen meggyógyultak. Így derült fény egy éppen kialakult tularemia gócra.

Befejeződött a várandós anyák és gyermekeik vizsgálata

Minden várandós anya a gondozás során megkapott mindent, ami állapota miatt indokolt volt. E mellett történt a magnéziumpótlás.

Magnéziumot nem kapó kontrol csoportra is szükség volt, e csoport fele semmit, fele magnéziumot nem tartalmazó placebo tablettát kapott. Külön-külön vizsgálva és összehasonlítva, köztük nem volt különbség, ezért a két kontrol csoportot összevontuk.

A magnéziumpótlók körében az első jelentkezéstől a szülésig elfogyasztott magnéziumcitrát mennyiségét tartottuk számon, ami attól függött, milyen korán kezdte és milyen rendszeresen szedte azt az anya. Az I., keveset, rendszertelenül szedő csoportban az elfogyasztott magnéziumcitrát 150 g, vagy kevesebb volt. 151-250 g-ot szedtek a II. és 251-400 g-ot a III. csoportba sorolt anyák. 1 g magnéziumcitrát 150 mg magnézium iont tartalmazott.

A spontán vetélők csoport-alakításánál a magnézium pótlás kezdete volt az irányadó.

A spontán vetélés gyakorisága

                                                          Magnézium pótlás

 Kontrol csoport                          10.hét után              4.-9.héttől

       9,4 %                                     6,2 %                      1,5 %

A sorozatosan vetélő anyák körében lehetett megoldani, hogy már a fogamzás előtt kezdjék a Mg pótlást, így sikerült magzatukat megtartani.

A koraszülés megítélése történhet a terhességi hetek száma, vagy a születési súly szerint.

A kívánt 38 hét előtt születettek gyakorisága

  Kontrol         I.                II.                III. csoport

  14,5 %      14,9 %        7,8 %                4,5 %

A kívánt 2500 g alatti súllyal születettek gyakorisága

  Kontrol         I.                   II.                 III. csoport

   7,7 %       9,1 %            4,5 %                 2,7 %

A kontrol és I. csoport közötti különbség matematikai statisztikai elemzéssel nem szignifikáns.

A méhen belüli fejlődés visszamaradása:

                       Ha a terhességi hetek száma eléri, vagy meghaladja a 38 hetet, a 
             születési súly viszont 2500 g alatt van.

Kontrol              I.                   II.                  III. csoport

  7,7 %             5,8 %             4,5 %              0,9 % 

A testhossz és fej-körfogat

a pótolt magnéziummal párhuzamosan a középértékhez közelített.

A csecsemőhalálozás

Kontrol                    I.                  II.                 III. csoport

23,6  ezrelék         23,8               7,1                    0 ezrelék

Az anyák számára szükséges magnézium

Valamennyi adatsorra érvényes, hogy az ivóvíz és táplálék magnézium tartalmához általunk pótolt legmagasabb mennyiséggel együtt is csak a várandós anyáknak akkor ajánlott napi 10-15 mg/testsúly kg magnézium ion alsó határát érte el a magnézium bevitel, tehát érdemes azt emelni. Ma már 20 mg/testsúly kg a számukra ajánlott napi fogyasztás.

A magnéziumot szájon át, az említett mennyiségekkel nem lehet túladagolni, mert a felesleg vagy elraktározódik, vagy, ha a raktárak megteltek, kiürül a vizelettel. Adásának egyetlen ellenjavallata az olyan típusú vesekárosodás, amikor sem ezt, sem mást nem tud kiválasztani a vese.

Meddő házaspároknál is érdemes mindkét félnek magnézium kúrát tartani. Itt utalnék mások vizsgálataira: a spermiumok életképességét, aktivitását fokozza és a megtermékenyült petesejt beágyazódását is segíti. Mindenképpen kellemesebb és olcsóbb, mint a mesterséges megtermékenyítés.

Itt említeném állatorvos munkatársaink tapasztalatát, akik a mesterséges megtermékenyítés hatásfokát tudták javítani azzal, hogy az apaállatoknak adott magnéziumpótlás a spermium mennyiségét és minőségét javította. Eredményüket néhány hónapon belül hasznosították az állattenyésztésben.

A várandós anyák jó esetben a 3. hónap körül jelentkeznek gondozásra, tehát a fogamzást követő, a magzat fejlődése szempontjából legérzékenyebb időszakban magukra vannak hagyva. Pedig nagyon fontos volna, hogy legalább a jód, a vas és a magnézium ellátottságuk rendben legyen. A jód és vas tekintetében vannak területi különbségek, a magnézium pótlás az ország egész területén indokolt. Magnézium hiányában legkorábban az idegrendszer, a vese és a szív károsodik. A hiányzó elemek pótlása valamilyen meggondolással minden életkorban szükséges, ha tehát alapvető élelmi anyagokon keresztül jutna el az egész népesség asztalára, kinél-kinél megtenné a magáét, emellett csökkentené a meddőség gyakoriságát és a fogamzást követően kedvezőbb körülmények között indulna a magzat fejlődése.

Egyéni vizsgálódások

A közös munkák mellett egyéni vizsgálódások is folytak a munkacsoportban. Itt csak a kezdetben megjelent közleményeket veszem sorra.

Szakáll István, Krekó Imre, Balázs Mihály a terhességi vérszegénységet eredményesebben tudták megszüntetni, ha a vas mellé magnéziumot is adtak. Magam is követtem tanácsukat és tapasztaltam, a Magnéziumcitrát, Ferrum reductum és C-vitamin tartalmú por rendbe hozza a vashiányos vérszegénységet.

Melles Zoltán és Kiss A. Sándor csecsemő és kisgyermekkorban előforduló vérszegénységnél azt találták, hogy a vörösvértest magnézium koncentrációja csökkent. Ma már azt is tudjuk, a hemoglobinban központi helyet foglal el a magnézium. Pontosan úgy, mint növényeknél a klorofilban.

Melles Zoltán a szakmai tájékoztatásra is nagy súlyt helyezett, összefoglaló közleményeivel.

Erődi Antal áttekintette és összefoglalta a világirodalom alapján azokat a közleményeket, amelyek bizonyították, hogy a magnéziumpótlás megelőzi a kóros véralvadást. Ehhez tudni kell, hogy a magnézium hiány fokozza a thrombocyta aggregációt (a vérlemezkék összecsapódását), ami a thrombozis lényege, agy-erekben, szív-koszorúérben életveszélyes a következménye, de gondot okoz, bárhol alakul ki. Tehát a megfelelő magnézium ellátottság természetes véralvadásgátló és nem igényel rendszeres labor ellenőrzést.

Szakáll István munkatársaival vizsgálta a szérum fehérjék alakulásának összefüggését a magnézium ellátottsággal, emellett közölt adatokat a magnézium szint alakulásáról a születést követő időszakban és újszülött kori sárgaság kapcsán. Miután a csornai kórház fertőző osztályán hepatitis esetén is adott magnéziumot, beszámolt annak igen kedvező hatásáról.

Péter Pál, mint reumatológus, mozgásszervi betegek kezelése során szerzett tapasztalatokat, mint labor orvos, a magnézium biokémiai szerepére kereste a választ az energiaháztartásban, a fehérje, szénhidrát és zsíranyagcserében.

Fürstner László iskolaorvosként a menstruációval járó panaszokat csökkentette magnézium pótlással.

Balázs Mihály, Nosztíciusz Árpádné, Ruzsicska Tibor spontán és művi vetélésből származó magzati szövet magnézium tartalmát hasonlították össze és új oldalról bizonyították a magnézium hiány szerepét a vetélés alakulásában.

Hidas István, a körzetében élő cukorbetegek tartós megfigyelése és munkatársai Ősz Emese, Vándor Judit labor vizsgálatai segítségével bizonyította, hogy a rendszeres magnéziumpótlás javítja a cukorháztartást és csökkenti a cukorbetegség szövődményeinek gyakoriságát. Ehhez hozzáteszem: az ionháztartás egész népességet érintő rendezése, a népesség alkalmazkodó-, védekezőképességének és terhelhetőségének egyensúlya jelentősen hozzájárulna a cukorbetegség megelőzéséhez is.

Miközben orvosok körében gyűltek a megfigyelések, nem voltak tétlenek mezőgazdasági kutatásokkal foglalkozó partnereink sem.

             Kiss A. Sándort már említettem, aki saját vizsgáltai mellett számos kutatót ösztönzött talaj- és növényvizsgálatokra. Megfigyeléseik szerint a magnéziumpótlás átlagosan 15% terméshozam növekedést eredményezett és a növények minősége és eltarthatósága is javult. A minőségi javulás mutatói voltak: a cukorrépa cukortartalmának, az olajos magvakból kinyerhető olaj mennyiségének növekedése, nőtt a paprika C-vitamin tartalma. Emellett, a magasabb magnézium felvétellel párhuzamosan, csökkent a nehéz fémek felvétele. A kedvező változásokból csak néhányat említettem.

Már Sopronból kapcsolatba kerültem dr Kovátsits László egyetemi tanárral Mosonmagyaróváron. Rövidesen Laci bácsi lett az „élesztő” az agráregyetemen, anyaintézményük, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem professzorait is beleértve, de hatott az ország különböző pontjain dolgozó kiváló agrár szakemberekre is.

Mosonmagyaróváron, a takarmányozási szakon Kovácsné dr Gaál Katalin a szombathelyi Állattenyésztő Vállalat állatorvosával, dr Szerdahelyi Andrással a nagyüzemi állattartás során, takarmányozási, állategészségügyi és gazdasági szempontból vizsgálta, hogy különböző állatok a magasabb magnézium bevitelre miként reagálnak. Kocasüldőkkel kapcsolatos eredményeik egy része a várandós anyáknál tapasztaltakkal párhuzamba állítható. A spermiumok életképességének, minőségének magnéziumpótlással történő javítása a mesterséges megtermékenyítés eredményességét növelte.

Keszthelyen Nyéki Jenő professzor a homokos talajon szükséges és eredményes magnéziumpótlással foglalkozott. Győri Dániel professzor a tápelemeket sorra véve, a talajban lévő és hozzá pótolt, valamint a termesztett növényekkel onnan kinyert mennyiség eredményeként kialakult negatív, vagy pozitív „mérleg”-ről, esetenként egyensúlyról adott országos áttekintést. Ebből kitűnt, hogy a hazai termőtalajokon a magnézium mérleg döntően és kifejezetten negatív.

Volt kapcsolatunk az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet vezetőivel, Székely Ákossal, majd Barócsay Györggyel, a Talaj- és Növényvédelmi Szolgálatban Búzás Istvánnéval, Patócs Barbarával, az élelmiszer feldolgozó iparban/kutatásban Zukál Endrével, Zetelakiné Horváth Kornéliával, Tyihák Ernővel és több jeles szakemberrel.

Az orvosi ügyeletek hozadéka:

Szerves foszforsav észter mérgezések

Az OKI-ban nagyon kicsi volt a fizetés, ezért éjszakai ügyeletet vállaltam a II. kerületben. Egy ilyen alkalommal középkorú nőbeteghez hívtak. Éjfél után felébredt, fel akart kelni, de nem tudott mozdulni. A beteg tiszta tudattal feküdt. Mind a négy végtagjának hajlító és feszítő izmaiban szakadatlanul ismétlődő finom fibrilláció (ritmusos izomösszehúzódás) volt látható és hasonló, de jóval erősebb fibrilláció volt a rágóizmokban. Epeköve miatt szigorú diétára kényszerült. Este  petrezselymes krumplit vacsorázott.

Az epekőképződés súlyos magnéziumhiányra hívja fel a figyelmet, a harántcsíkolt izom fibrillációja pedig életveszélyesen súlyos magnéziumhiány jele lehet. A beteg 10 ml 20 %-os magnéziumszulfát injekciót kapott vénába, melynek hatására megszűnt az izomfibrilláció a végtagokban, de még látható volt a rágóizmokban. További 6 ml, összesen 16 ml 20 %-os magnéziumszulfát beadására volt szükség ahhoz, hogy a rágóizmokban is megszűnjön, ekkor hagytam félbe az injekció adását. Betegem felkelt, mozgása szabaddá vált, teljesen jól érezte magát, ismételt vizsgálattal semmi eltérést nem találtam.

Saját korábbi tapasztalataim szerint a simaizom görccsel járó súlyos rohamokat 5-8 ml 20 %-os magnéziumszulfát injekció vénába történő adása már jól befolyásolta és 10 ml-nél nagyobb egyszeri adagot még a legsúlyosabb szívkoszorúér görcs, vagy ecclampsia (rángógörcs) során sem kellett adnom. Ilyen mérvű magnéziumhiánnyal még nem találkoztam. Mi okozhatta? A beteg telefonközpontban dolgozott. Bérházi lakásban lakott. Vegyi anyagokkal nem dolgozott. A kérdés nagyon izgatott. Rövidesen vissza is mentem hozzá, keressük együtt az okot. Végül kiderült, a petrezselymet kertes házban lakó barátnőjétől kapta és még aznap este el is fogyasztotta. Ez a petrezselyem egy fa alatt termett, barátnője frissen szedte számára. Barátnőjét faggatva kiderült, a fát éppen betegem odaérkezése előtt permetezte, a permet szerves foszforsav észtert tartalmazott.

Ugyanebben a rendelőben néha hét végi nappali ügyeletet is elláttam. Egy hetven felé közeledő férfi járó betegként jelentkezett, enyhe szívtáji panaszokkal. Éppen indultam egy sürgős híváshoz, ezért 1.5 g magnéziumcitrátot adtam a kezébe, vegye be és várjon meg. Egy óra múlva érkeztem vissza, ez alatt a beteg panasza megszűnt. Alaposan kikérdeztem, kiderült, soha nem volt beteg. 8 éve nyugdíjas, de még dolgozgat, kis gyümölcsösét is maga gondozza. Egy idő óta, amióta szerves foszforsav észter tartalmú permetezőszert használ, permetezés után enyhe szívtáji nyomást, markolást érzett, ami kezdetben rövidebb idő után megszűnt, később egyre tovább tartott és egyre nehezebben pihente ki a fáradtságát. A permetezés sokkal jobban kifárasztotta, mint más, hasonló megterhelést jelentő munka. Permetezésnél a szükséges óvórendszabályokat betartotta. Aznap délelőtt is permetezett, szívtáji szorítása ismét jelentkezett, fáradtabb volt, mint eddig bármikor és mert állapota nem javult, eljött az ügyeletre. A bevett por nem csak szívpanaszát szüntette meg, de fáradtságát is. Miután a magnéziumcitrátnak ilyen kedvező hatása volt, tartós szedésre ezt írtam fel. Később beszámolt jó közérzetéről, melyen a további permetezések sem változtattak.

Egy harmadik eset még Sopronban történt. Középkorú férfihez hívott a felesége. Férje aznap szakmai feletteseket várt, akiknek megmutatta az irányítása alatt álló nagy gyümölcsöst. Amikor hazatért, bizonytalanul járt, hányt, ingerült volt. Férje nem ivott, részegen soha nem látta, azt gondolta, most nem tudta elkerülni, hogy többet igyon. Alig tudta levetkőztetni, lefektetni, azonnal elaludt. Először arra gondolt, férje majd kialussza magát, de úgy tűnt, egyre rosszabb az állapota, nem mert tovább várni.

Amikor a beteghez érkeztem, eszméletlenül feküdt. Pulzusa 80, vérnyomása 155/120 Hgmm, bőre sápadt, hideg volt és egész testfelületén rendkívül erősen verejtékezett. A feltételezett alkoholfogyasztás akutan fokozhatja a magnézium veszteséget, ami eszméletvesztést is okozhat. A 155/120 Hgmm vérnyomás önmagában is indokolja magnézium adását. Ezzel a meggondolással magnéziumszulfát injekciót adtam vénába, amit kiegészítettem B6 vitaminnal, inzulinnal és glukózzal. Az injekció lassú adása közben legelőször megszűnt a verejtékezés, a bőr hőmérséklete emelkedett, sápadtsága megszűnt, végül eszméletre tért. Eszméletre téréséig 9 ml 20 %-os magnéziumszulfátot, 4 ml B6 vitamint, 12 E Inzulint és 16 ml 20 %-os Glukózt kapott. Néhány perc múlva jó kontaktust lehetett teremteni a beteggel. Közérzete egyre javult.

Kérdéseimre elmondta, nem fogyasztott annyi szeszes italt, hogy attól ilyen állapotba kerülhetett volna, majd a nap eseményeit visszapörgetve rájött rosszulléte okára. Vendégeivel a gyümölcsösben járva, elfeledkezett, hogy ott előző nap permeteztek és a gyümölcsöt meg is kóstolták.

A többi érintettről kiderült, kórházban, szerves foszforsav észter mérgezéssel kezelik.

A három, különböző súlyosságú szerves foszforsav észter mérgezés kapcsán a súlyosság szerint különböző mennyiségű magnéziumpótlással elérhető eredmény mellett nem lehet elmenni. Meg kell találni a magyarázatát. Mint annyiszor, most is az irodalmi adatok segítettek. A cholineszteráz enzimnek magnézium ion az aktivátora. A szervezet a szerves foszforsav észterrel szemben úgy védekezik, hogy stabilan kapcsolódik hozzá a cholineszteráz enzim, így közömbösíti azt. Korábban már volt szó arról, hogy az enzim fehérje, szervezetünk az éppen szükséges mennyiségben állítja elő, tehát ahogy fogy, megindul azonnal a képzése. Ehhez a fehérje részhez kapcsolódik aktivátora, jelen esetben a Mg ion, amelyet viszont nem tud előállítani a szervezet. Az enzim, mint fehérje, csak a máshonnan elvonható magnézium erejéig tud aktiválódni.

A magnéziumpótlás lehetővé tette a cholineszteráz enzim aktiválását az utolsó szerves foszforsav észter molekula megkötéséig, azon túl pedig visszapótolta a beavatkozásunk előtt más sejtekből, így a vázizmokból is elvont magnéziumot.

Tapasztalatainkat összegezve lépjünk tovább!

Eljött az idő, hogy a tapasztalatokról beszámoljunk.