Az egyén egészsége a köz-egészség része, ám egyiket sem érhetjük el egyenként, egyedül. Mindenki tehet valamit önmagáért, valamit másokért, de tudni kell, hogy mit!  Összehangolt munka kell, ehhez pedig információ, és egy megfelelő intézményrendszer, amely a pontos ismeretek alapján a döntéseket előkészíti, a megoldásokat segíti. A szükséges teendők ösztönzése is fontos, de a legfontosabb mindannyiunk közreműködése.

Ebből csak részfeladat hárul az egészségügyi ellátó rendszerre, amely reformra szorul, de ez nem a mi dolgunk.

Mi egész népünk egészségének lényeges javítását akarjuk, amelyet a tudomány fejlődése tett lehetővé. Kutatási eredményekre alapozva már sorra lehet venni a gyakorlati teendőket. A tennivalók összessége meghaladja az egészségügy hatókörét, de közreműködése fontos. Még fontosabb az egyes emberek tudatos, aktív részvétele. A teendők nem egy kormányzati ciklusra szólnak és szakadatlanul fejlődnek, bővülnek. Megvalósításában - tekintet nélkül korra és nemre, foglalkozásra és társadalmi helyzetre - születésünktől halálunkig érdekeltek vagyunk.

A feladat új, nagy kihívás a politika számára is és e tekintetben nem alkudhatunk. Egyszerű, mindenki számára megérthető dolgokról van szó, tehát a politikusoktól is elvárható, hogy a nép egészségének ügyét, mint minden egyéb cél elérésének kulcsát és előfeltételét, teljes erővel segítsék.

Pontosan miről van szó?

Járjuk végig együtt a megtett utat, rakjuk össze a felismerések mozaikjait, amiből kirajzolódik a teendő. 

 Dr Kuti Vilma

Így kezdődött

Gyerekszemmel  észrevettem, sokkal, de sokkal nehezebb azoknak a családoknak sorsa, ahol tartós betegség ütötte fel a fejét. Életre szóló indíttatást adott a vágy: De jó lenne, ha nem betegednének meg az emberek!

10 éves voltam 1940-ben, amikor az elemi iskolában, a 4. osztály vége felé a tanító néni választ várt: ki folytatja tovább az elemi iskolát a 8. osztályig, ki megy polgári iskolába és ki gimnáziumba, beszéljük meg a szüleinkkel.

„Orvos akarok lenni - mondtam szüleimnek - akkor melyiket kell választani?” „Gimnáziumba kell járni, le kell érettségizni, hogy az orvosegyetemre mehess” válaszolta édesapám. „De miért akarsz orvos lenni?” – kérdezte édesanyám, akinek arcán életemben először és utoljára akkor láttam rémületet.

Rémületének okát akkor fogtam fel, amikor abba a rejtett zsebbe gombolva, amelyet szoknyám belsejébe varrt, havonta 20 pengő tandíjat vittem a gimnáziumba.

A háború sok gonddal tetézte amúgy is nehéz sorsunkat.

1950-ben jelentkeztem az Orvosegyetemre, 1956-ban végeztem.

Tapasztalatgyűjtés, útkeresés.

A gyerekkori vágy - hogy ne legyenek betegek az emberek - az évek múlásával sem vesztett hajtóerejéből, hanem egyre határozottabban az elsődleges megelőzés óhaját jelentette. Egyedül a közegészségtan-járványtan keretében volt szó megelőzésről, leglátványosabb eredményekkel a fertőző betegségek kapcsán. Rövid üzemorvosi munkám is felcsillantotta a megelőzés sajátos lehetőségeit. Nem csoda hát, hogy második gyermekem születése után, 1957 májusában örömmel vállaltam Ráckevén az akkor szervezett járási Állami Közegészségügyi Felügyelő munkakört. Addig a járási főorvos mellett dolgozó két egészségőr lett a munkatársam. A Pest megyei KÖJÁL kiváló szakemberei nagyon biztos hátteret, folyamatos továbbképzést adtak. Egy példa a sok közül:

Alig kezdtem dolgozni, egy hastífusz megbetegedés fordult elő Ráckevén, férjem körzetében. Annak rendje-módja szerint bejelentettük. Rövidesen felkeresett dr Sólyom Sándor, a Pest megyei KÖJÁL Járványügyi osztályának vezetője és megkérdezte, mit tettem eddig? Bejelentettük – válaszoltam. Sándor bácsi arca meg se rezzent. „Akkor most megcsináljuk a járványügyi vizsgálatot” – mondta és megtanított, mikor és hogyan kell járványügyi vizsgálatot végezni. Tanulságos volt az eset is: hastífusz bacilusgazda szomszédja építkezni kezdett és megkérte, kútja megépítéséig adjon neki vizet. Kellően tájékozott volt a bacilusgazda, megfordult a fejében, nem adhat vizet, ugyanakkor félt, hogy a szomszédi viszony megromlik emiatt. Adott vizet. Meg is betegedett szegény szomszéd, hiszen nem kapott tífusz ellen védőoltást, ahogy az szükséges lett volna, a bacilusgazda pedig, aki székletével ürítette a hastífusz kórokozóját, feltehetően elmulasztotta a gondos kézmosást dolga elvégzése után.

Sándor bácsi érdeklődött a járás hastífusz bacilusgazdái felől. Nem volt nyilvántartás róluk. Sándor bácsi és az OKI segítségével hamarosan elkészítettük. Minden körzeti orvosnak elküldtem a saját és az ügyeleti ellátási területén élők adatait, a fenti eset leírását és azt is, mi a teendő saját bacilusgazdáikkal és környezetükkel. Ez a - számukra új információt jelentő - tájékoztatás alapozta meg a jó viszonyt, amire a további munkák során nagy szükség volt. Nem csak a védőoltásokra, fertőző beteg bejelentésekre, vagy járványok kialakulásának korai bejelentésére gondolok, hanem segítségükkel tudtam a semmiből elkészíteni a közegészségügyi ellenőrzés alá tartozó objektumok és tevékenységek nyilvántartását, összekötve azok alapos megismerésével.

Egy év után jutottam el ahhoz az érzéshez, hogy kezemben van a terület, ismerem a közegészségügyi, járványügyi rendeleteket, átlátom a teendőket, az összefüggéseket, és a helyemet ebben az óramű pontossággal működő rendszerben. De ez az év egyéb tapasztalatokat is hozott. Szükség volt rá nem egyszer, hogy ellássak körzeti orvosi feladatokat is. A körzeti orvosi munka zömét a krónikus nem fertőző betegségekkel vívott áldatlan harc jelentette, hiszen a tünetek enyhítésén kívül egyébre nem volt lehetőség.  Mit lehetne közülük megelőzhetővé tenni? Ha erre a kérdésre választ lehet találni, az csak a körzeti orvosi munka során lehetséges - gondoltam. A kérdés izgatott, vívódásomat megosztottam a KÖJÁL igazgatójával, dr. Félix Lászlóval, aki elvesztésemet érezhetően sajnálta, mégis biztatott.

Milyen további betegségeket lehetne megelőzhetővé tenni?

Sopronban

Férjemmel 1958 májusában Sopronban találtunk két üres körzetet.

Betegeimmel nagyon jó kapcsolat alakult ki, ami kellemesen érintett egy olyan figyelmeztetés után, hogy a soproniak nehezen fogadnak be idegeneket. Volt, aki aggódva kérdezte, van-e jó csizmám, mert telente nagy a hó. Beszereztem és nagy hasznát vettem már az első télen, amikor naponta mentem a gyönyörű havas erdőn át az erdészházba. Ott lakott az a fiatal lány, aki a diftériát szövődménnyel vészelte át és hosszas injekciós kezelésre szorult.

Abban az időben diftéria már nem fordult elő az országban. 1958-ban, a soproni diftéria járvány első betegét körzetemben észleltem és a járvány hetven-valahány betege közül 27 az én körzetemben élt. Fiatal felnőtteket érintett, akik a háború éveiben nem kaptak védőoltást. Az első beteget egy össz-orvosi értekezlet előtt láttam. Garatváladékkal a kezemben estem be az ajtón abban a pillanatban, amikor a főnök még nem kezdett el beszélni, de a jelenlévők már elhallgattak: „Diftéria van a körzetemben!” A legidősebb kollega nyugodtan megkérdezte: „Látott már diftériát?” „Nem – válaszoltam, de a klinikai kép pontosan megfelel a tankönyvi leírásnak.” A vitát, hogy lehet, vagy nem, a főnök vágta el, hogy ha már itt van a garatváladék és itt van a labor főorvos, ugyan már, nézze meg. Az értekezlet végére megtudtuk az eredményt, így mindenki diftéria keresésre hangolva ment haza, ami hasznos volt, mert nem minden betegnél voltak típusosak a tünetek.

Itt is egy év kellett, hogy átlássam munkaterületemet: az egyes betegségek milyen gyakran fordulnak elő és hogyan viselkednek. Gyakoriságban vezettek a szív- érrendszeri betegségek. Következetesen kerestem, mi előzte meg a kialakulásukat, mi súlyosbította a lefolyásukat.

Közben felmerült a belgyógyászat szakvizsga szükségessége, amihez körzetben eltöltött időből csak egy évet vettek figyelembe és ez már eltelt. A kötelező belgyógyászati gyakorlat megszerezhető volt a soproni Állami Szanatóriumban is, ahol a beutaltak zöme keringési betegségben szenvedett.

Az ok-nyomozó munka első lehetősége

A szanatórium gyakorlatában szereplő egyéni beszélgetések számomra kitűnő alkalmat adtak, hogy a nem fertőző betegségek kialakulását, súlyosbodását befolyásoló okokat keressem, rendszerezzem. Az így megismert 2400 beteg adatait összegezve kiderült: különböző okok kiválthatnak azonos és azonos okok különböző nem fertőző betegséget. A kialakult egy, vagy több nem fertőző betegség kedvező körülmények között spontán, egyidejűleg javulhat, máskor egyidejűleg súlyosbodik. Ez felvetette, hogy az egész szervezetet érinti az ártalom és ennek szervenként eltérő jeleit tekinti önálló betegségekként a specializálódott orvostudomány.

Óriási nyereség volt, hogy nagyon hamar eljutottam dr Mendelényi Margit kis-pszichoterápia tanfolyamára. Az egyéni beszélgetések rendszerében, négyszemközt fel lehetett tárni a betegség kialakulásában, vagy fenntartásában szerepet játszó lelki tényezőket is, rá lehetett ébreszteni a betegeket azok fontosságára és volt idejük a megoldáson gondolkodni. Jó időbeosztással erre is elég volt ottlétük három hete. Betegeim nem tanácsot vittek haza, bennük formálódott a megoldás, amit nekem elmondhattak. Ezt a módszert később körzetemben is alkalmaztam.

Egy emlékezetes történet: Hivatását komolyan építő fiatal nő megismerkedik egy rokonszenves férfivel és kialakul élete első, igazinak gondolt lelki, majd testi kapcsolata. Pár hónappal később a férfi megmutatja újonnan szerzett lakását és kéri, együtt rendezzék azt be. Minden darab kiválasztását reá bízza, jó ízlésére utalva. Heteken át építik, szépítik a nappali-, háló- és gyerekszobát. A bútoroktól kezdve, szőnyeg, függöny, csillár, minden összhangban van, falakon a gondosan megválogatott képek. Közben rátalálnak a mindennapi élethez szükséges sok-sok apróságra. Már csak a gyerekszoba van hátra. „Nem korai?” – kérdi betegem, de a férfi sürgeti, különösen a legutolsó darabok: fiúhoz illő ruhácskák beszerzését. Nincs ideje furcsa érzését szavakba önteni, a férfi megelőzi: „Holnap hozom haza a kórházból feleségemet és fiamat.” Felesége veszélyeztetett terhesként kórházban töltött hosszú hónapjai alatt épült fel ez a „nagyon szép” kapcsolat. Lehetett volna másként befejezni? Érdemes lett volna el sem kezdeni?

Bővült a terápiás lehetőség, amikor a Szanatórium egy terápiás ultrahang készüléket kapott. A műszaki leírás mellett volt egy szakmai tájékoztatás, amelyben több belgyógyászati betegség kezelése szerepelt, a magas vérnyomástól az asztmáig. A gerinc mellett, az adott szervnek megfelelő vegetatív szegmentben, 0,5 Watt áramerősséggel, pár percig tartott a kezelés. Leglátványosabban a súlyos asztmás rohamot szüntette. Sok asztmás betegünk volt, a szurkálástól már alig használható vénákkal. Naponta, kúraszerűen kaptak magnéziumszulfátot, ami végül használt, de érkezésük után eleinte és főleg éjjel jelentkező rohamukat az ultrahang-kezelés hatásosabban szüntette bármely injekciónál. Ügyeleteimben ki is használtam.

Szerettem felvételes napon ügyelni és érkezésük napján megvizsgálni az egyébként friss vizsgálati eredményekkel érkező 10-11 betegemet, hogy másnap már elinduljon a szanatórium lehetőségeiből adódó sokféle kezelésük. Mindig az jutott eszembe, milyen sokat vártam körzeti orvosként egy-egy intézettől és milyen csalódás volt, ha sokadszor is csak vizsgálgatták betegemet és nem történt érdemi beavatkozás. Az osztályvezető főorvosom - feltehetően kényelmi okból - teljes önállóságot adott.

Abban az időben, fiatal orvosok egy körkérdést kaptunk: munkánkban jelent-e hátrányt a fiatal korunk és munkánkban mit tartunk a legjelentősebb eredménynek?

Az első kérdésre könnyű volt a válasz: nem. A beteg számára az orvos kora nem jelent semmit, a beteg megérzi, hogy az orvos rá figyel, vele foglalkozik és ez a döntő.

Egy példa:

A szanatóriumban, a reggeli kezelésre várakozók közé leül egy új beteg és elkezd érdeklődni: „Milyen az orvosunk?” Megszólal egy öreg bányász: „Milyen? Olyan, mintha az anyám lenne.” Közben egy másik odasúgja: „Éppen most jön.” Kórusban visszaköszönnek és amikor becsukódik mögöttem az ajtó, az új beteg odaböki: „Az unokája lehetne!” Az öreg bányászt ez nem érdekli. „Csak az anyám figyelt így rám. Csak az anyám törődött így velem.”

A második kérdés igencsak gondolkodóba ejtett és hosszas töprengés után írtam le: „Azt tartom a legjelentősebb eredménynek, hogy bele tudtam vinni betegeimet a gyógyulni akarásba.” Ennyi év után is ugyanezt válaszolnám.

Dr. Sós József és a magnézium

1964-ben, a megkívánt szakvizsgával átmenetileg egy másik soproni körzetbe kerültem és csak később jutottam megüresedett régi körzetembe. A szakvizsgán túl azonban mást is hoztam magammal. A szanatóriumban rendezett egyik tudományos konferencia vendége dr Sós József, egykori kórélettan professzorom volt. Beszámolt állatkísérleteiről, amelyek során különböző külső behatásokkal, az állatok kiegyensúlyozott táplálása mellett nem tudott előidézni károsodásokat a keringési rendszerben, de ha magnézium- szegény volt az állati táp, a szív és érrendszer károsodott. Sós professzor korábban, az 1940-es években néptáplálkozási vizsgálatokat végzett és azt találta, hogy táplálkozásunkban a magnézium csak az élettani minimumot fedezi. E két információt összekapcsolva és kiegészítve Sós professzor munkatársa, dr Rigó János jó tapasztalatával a magnéziummal dúsított csipkeszörp, Viroma adásától szív- érrendszeri betegségben szenvedőknél, beleértve a vérnyomás csökkenését is, tudtam, mindezt hasznosítani fogom betegeim körében. Magnéziumszulfát injekció vénába történő adása pedig rutin beavatkozás volt a soproni és a kékestetői szanatóriumban asztmás rohamok esetén, vagy kúraszerűen súlyos betegek meghatározott körében, ide tartozott a keringés elégtelensége is.

A Viroma folyamatos használatra nem volt olcsó és nem mindenki szerette. Ezért a soproni gyógyszerészek dr Horváth Dénes főgyógyszerész vezetésével beszerezték a Viromához használt magnéziumcitrát port ezt kiegészítettük C és B1 vitaminnal 100:10:1 arányban, vagy a beteg számára szükséges egyéb összetevőkkel, magisztrális (a gyógyszerészek által, recept szerint összeállított) készítményekben. Ha kellett, más vitaminokat is adtam. Az intravénás adásra alkalmas magnéziumszulfátot pedig dr Nikolits Károly gyógyszerész úr készítette a szanatórium számára és később nekem is.

Kezdetben a magnézium pótlás indoka szív- érrendszeri elváltozás volt, a pótlás hatására a vérnyomás csökkenése, vagy az anginás panaszok megszűnése mellett a betegek kezdték elhagyni az egyidejűleg, egyéb elváltozások miatt, korábban nélkülözhetetlen szereket: hashajtót, görcsoldót, vízhajtót, fájdalomcsillapítót, nyugtatót, altatót … mert panaszaik megszűntek, közérzetük, munkaképességük javult.

Később - a keringési problémáktól függetlenül - a fáradékony, kimerült, fejfájással, alvászavarral küszködő, feszült, vagy depressziós betegeken is segített magnézium-pótlás, de megoldotta a székszorulást és minden panaszt, ami hátterében izomgörcs, vagy gátolt izom-ellazulás volt feltételezhető. Folyamatos magnézium-pótlással ki lehetett védeni a kalcium-oxalát vesekő újraképződését, de a vese és a máj karbantartásának is fontos eszköze lett a kielégítő magnézium-ellátottság.

 Ebben az időben egy idős hölgy gondozója jött a rendelőbe, kötszert kért lábszárfekélyes betegének. „Nem ismerem a betegét, ma megnézem.” „Csak kötszer kell”- makacskodott. „Azt is megkapja, de szeretném megvizsgálni.” Lili néninél súlyos keringési elégtelenséget találtam. Az áhított kötszer mellett felírtam a szükséges gyógyszereket, mellettük magnéziumot is és 10 nap múlva ígértem a következő látogatást. El is mentem. Feltűnően ünnepélyesen vártak. A keringés rendeződött, a lábszárfekély begyógyult. Erre az eredményre magam sem számítottam. Elmesélték, hogy Lili néni első szándéka az volt, nem szedi be a gyógyszereket, hiszen ő nem beteg. De mit mond, ha én visszajövök? Nem hazudhat! Ezen hosszasan rágódtak, végül Lili néni arra jutott, nincs mit tenni, be kell vennie mindent. Az első nagy élménye volt a rendkívül bő vizeletürítés és az, hogy évek óta vastagnak elfogadott lába karcsúsodott, ezzel párhuzamosan gyógyult a seb. Azután megtudtam, járt bőrgyógyászaton, sőt, rokonai segítségével budapesti, majd bécsi bőrklinikán is. Sok pénzt költött a lábára és végül azt mondta, többet nem! A kötszer neki jár! Akkor küldte gondozóját hozzám.

Harminckét lakásos bérházban laktunk, zömmel korombeliek, hasonló korú gyerekekkel. Egyre szorosabbra fűződtek a barátságok. Kisfiam legjobb barátja Csabi volt.

Egy vasárnap reggel Palika könnyes szemmel szaladt be az udvarról, átölelt és zokogva mondta el, hogy Csabi mamáját megoperálták és meg fog halni. Csabi most megy be a kórházba apukájával, hogy elbúcsúzzanak „Anyukám, mentsd meg Csabi anyukáját!” Erre a kérésre azonnal, szinte automatikusan fogtam a táskámat és elindultam a sebészetre. De valójában mit tehetek? Egyáltalán, mi baja lehet Arankának?  kerestem az ügyeletes orvost, aki elmondta, Arankát szteroid szedést követő bélperforáció (a bél falának körülírt elhalása) miatt megoperálták, majd újabb és újabb perforáció miatt ismételten, állapota romlik. Éppen nála cseréli az infúziót. „A szteroiddal kapcsolatban olvastam, hogy fokozza a magnézium felhasználását. Ezzel nincs baj, ha van belőle elég. A hiány viszont súlyos esetben szövetelhalást okoz.” - és már vettem elő táskámból a magnéziumszulfát oldatot. Kollegám kapott a lehetőségen, az éppen cserélendő infúziós oldatba azonnal belefecskendezte a megbeszélt mennyiségű magnézium-oldatot és ígérte, tesz a továbbiakba is.

Egyetlen betegnél sem lehet tudni, beavatkozásunk nélkül hogy alakult volna az állapota. Aranka állapota javulni kezdett, több műtétre nem volt szükség, erősödött, hazajött. Most már szájon át javasoltam a magnéziumpótlást. Naponta földszinti lakása előtt mentem el. Egyik nap látom, ablakot mos. „Nem korai ez a munka?” „Jól érzem magam, meg aztán tisztán akarom itt hagyni a lakást, mert Pestre megyek,” – és mondta, melyik professzorhoz. „De miért, ha javul?” „Lassan javulok, ismerősök közvetítésével a professzor azt ígérte külföldi gyógyszerrel hamar rendbe hoz.” „Legyen türelmes - kérleltem - gondolja meg…” „Már meg van minden beszélve!” Nem lehetett befolyásolni. Aranka a klinikán meghalt. Vajon miért?

Pordán Béla saláta kísérlete

Egyetemi vizsgaidőszakban, érettségi vizsgák előtt nem egy fiatalnál volt meglepően magas a vérnyomás, amit magnéziumcitrát szedegetésével rendezni lehetett, kivéve Pordán Béla erdészhallgatót, akinek ijesztően magas vérnyomása magnéziumszulfát adását indokolta. A magnézium injekciót nagyon lassan kell a vénába beadni, eközben jókat lehet beszélgetni. Béla kíváncsi volt: mit kap, miért kapja és miután alaposan tájékozódott, feltette a kérdést: nem lehetne természetes módon, a táplálékokon keresztül emelni a magnézium-ellátottságot? Mert ő szívesen megpróbálná valami gyorsan növő növénnyel, például salátával, ha kapna egy pici földterületet.

 A kórház kertjében kaptunk lehetőséget egy kis saláta-ágy kialakítására, ahol Béla az 50mg magnézium ion/liter tartalmú csapvízzel, a csapvíz 1, 2 és 20% magnéziumszulfátot tartalmazó oldatával öntözte a salátákat. A kórház gyógyszerésze, Hikisch Miklós is kíváncsi volt az eredményre. Közben sikerült megállapodni az OÉTI igazgatójával a saláták vizsgálatáról. Béla maga vitte, végig asszisztált. Az OÉTI laborban és a kórházi laborban Hikisch Miklós elemzése egybehangzó eredményt adott: a talaj öntözéssel növelt magnézium  tartalma – az 1 és 2%-os csoportban a pótolt magnézium arányában - emelte a saláta magnézium tartalmát, de nem csak azt. Egyidejűleg emelkedett a kalcium, kálium és nátrium tartalom is, (más elemet nem vizsgáltak), jóllehet azokat nem növeltük a talajban. A 20% -os pótlás rontotta a helyzetet (a szikes talajhoz hasonlóan).

Liebig ionegyensúly törvénye

A saláta vizsgálat eredményére Liebig ionegyensúly törvénye ad magyarázatot.

(Az ásványi sók a szervezeten belül alkotóelemeikre válnak szét: a pozitív töltésű kationokra, ilyen a magnézium is és a negatív töltésű anionokra.) Minden élő sejten belül - legyen növényi, állati, vagy emberi – a zavartalan sejtműködés feltétele egy szigorúan meghatározott összetételű sejtnedv, ebben az egyes ionok egymáshoz viszonyított aránya állandó. Ha valamelyik ion mennyisége csökken, az egymáshoz viszonyított arány alacsonyabb szinten áll helyre, a többiből hiába megfelelő a kínálat, e tekintetben nem hasznosul. Ez történt salátánkkal is, a magnézium pótlása lehetővé tette, hogy a talajban addig is jelen lévő, de magnézium hiányában nem hasznosítható ionokat felhasználva az ionegyensúly közelítse, majd elérje az optimális szintet.

Az egészség kulcsa

Az egészség kulcsa a sejten belül egyidejűleg zajló sokféle folyamat zavartalansága, amihez a mindenkori igénybevételhez igazodó, tehát változó energiatermelés, építőelemek, nyersanyagok változó mennyisége és az optimális ionarányok megőrzése szükséges. A változó felhasználás mellett az ionarányok állandóságát jó szabályozó rendszerrel a szervezet akkor tudja biztosítani, ha gyorsan mobilizálható tartalékai vannak. Ha valamelyik tápelemből tartósan a szükségesnél kevesebbet kap, nem tud tartalékolni, nincs miből mobilizálni: Múló zavar, vagy maradandó károsodás alakul ki, sejt-típusonként, szervenként eltérő következményekkel. Ezek vizsgálatára, a velük járó tünetek csillapítására, a károsodott működés lehetséges javítására szakosodott az orvostudomány. Nem alakulhatott ez másként, amíg a molekuláris biológia és társai fel nem tárták a sejten belüli történéseket.

Itt az ideje, hogy az új ismeretek alapján felülvizsgáljuk, ha kell, módosítsuk a tudásunk korábbi lehetőségei között kikristályosodott tanokat.

A szakirodalom ismerete is fontos

Szépen gyűltek a magnézium-pótlásra vonatkozó tapasztalatok, no és az összegyűjtött irodalmi adatok. Könyvtárba csak munkanapon lehetett menni. Az OÉTI könyvtárában töltött minden nap a szabadságomból vett el. Amikor a könyvtár naplójába be kellett írni adataimat és ebből a kedves könyvtáros megtudta, egy körzeti orvos jött a világ végéről, minden erejével segíteni akart. Kereste, elém rakta, hogy csak olvasni kelljen. Az OÉTI könyvtárába jártak a legjobb külföldi lapok, köztük a táplálkozással foglalkozók. No és a könyvek! Ami elérhető volt a soproni, vagy a szombathelyi kórház könyvtárában, azt ott néztem meg, amikor volt egy kis üres időm. Mindhárom helyen később kölcsön is kaptam lapokat, könyveket, szabálytalanul, de nagy segíteni akarással. (Akkor még nem létezett fénymásolás.)

Egyszer egy betegem nem kérte az egyébként szükséges táppénzt, mert hogy tanulmányi szabadságon van. Mit tanul? Marxista Esti Egyetemre jár, ami három éves, ehhez jár évente két hét szabadság. Bogarat tett a fülembe. Hányszor mehetnék könyvtárba! Belevágtam.

Amire nem figyeltünk eléggé az egyetemen

Legelőször férjemmel és közvetlen kollegáimmal osztottam meg az összegyűjtött ismereteket, akiket érthetően a hatásmechanizmus érdekelt, akárcsak engem. Számos dolgot tanultunk a biokémia keretében is, csak akkor nem kötöttük betegségekhez, például, hogy a magnézium milyen enzimeket aktivál.

(Enzimek bonyolítják a szervezetben zajló biokémiai folyamatokat. Az enzimnek van egy fehérje része, amit a szervezet a mindenkori feladathoz igazodva állít elő, de az a hozzá kapcsolódó ionnal válik működőképessé = aktiválódik, vagy, ha önmagában valamelyest aktív, ezt az őt aktiváló ion milliószorosan fokozza.  Az ásványi sókból származó ionokat a szervezet nem tudja előállítani, a talajtól kezdődően, a tápláléklánc minőségének alakulása szabja meg, hozzájutunk-e a szükséges mennyiséghez. A szükséges pedig egyénileg változó, sokféle hatástól függő.)

A magnézium ion kulcsfontosságú a sejtek oxigén nélkül történő (anaerob) energiatermelésében is, ami különös jelentőséget kap, ha az oxigénellátás bármilyen ok miatt romlik.

Az energia tárolását és szükség szerinti felszabadítását (ATP – ADP) egyetlen enzim végzi és annak magnézium az aktivátora. Az alkalmazkodásban is nagy szerepe van, Selye ezt nevezte adaptációs (az alkalmazkodást segítő) energiának. Akkori ismereteink szerint 325, ma még több enzimről tudjuk, hogy aktivitásukat a magnézium milliószorosan fokozza. Egy részük nélkülözhetetlen a szénhidrát-, a fehérje- és a zsíranyagcserében. Betegségekre lefordítva a cukorbetegség, a magas koleszterin szint, az immunrendszer elégtelensége, a fejlődés és regeneráció számos zavara lehet a következménye, de összefügg vele gyakorlatilag minden kóros folyamat a sejtekben a sejt-elhalástól a sejt-burjánzásig.

A sok ezernyi egyéb enzimnek természetesen számos más aktivátora van, ezeket sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ilyen meggondolással nagyon jó kiegészítő volt a Béres csepp.

A magnézium abszolút értéke mellett fontos a kalciumhoz és káliumhoz viszonyított arány. Irodalmi adatok alapján, rákmentes területeken az ivóvízben, öntöző vízben a Mg : (Ca+K) = 1,5. Erősen daganatos vidékeken ez az érték 0,1.

A felsorolt, zömmel tankönyvi ismereteket 1968-69-ben a Magyar Kémikusok Egyesülete Biokémiai Szakosztályának „A genetika biokémiai problémái” című tanfolyama és vonatkozó 3 kötetes kiadványa új ismeretekkel is bővítette. Számomra a legtöbbet Ladik János: „A genetikai információ és genetikai kód” című előadása jelentette, amelyből a magnéziummal kapcsolatban kiderült: ha a sejtnedv magnézium koncentrációja egy kritikus szint alá csökken, megváltozik az aminosavak kapcsolódási sorrendje, kóros fehérje alakul ki. Más szóval a magnéziumhiány miatt nem érvényesül a genetikai kód, módosul a genetikai információ. A kóros fehérje képződése kikerül a szervezet okos szabályozása (a feed-back mechanizmus) alól, ami egyebek mellett, különböző daganatok kialakulását indítja el. Ez az információ egybevág az előző bekezdés tartalmával. Később mindez bővült a magnéziumhiány szabad gyök képződését fokozó szerepével és ennek fordítottjával, jó magnéziumellátottság mellett csökken a szabad gyökök mennyisége, ezzel párhuzamosan a daganatképződés veszélye.

Ebben az időben volt egy levélváltásom Selye János professzorral. A konkrét kérdés megválaszolásán túl azt a tanácsot adta, tartsak minél több előadást, ezek során érlelődnek az új gondolatok. Hatvanötször tapasztaltam, hogy igaza volt.

Az első előadások

Biokémiai vonatkozásai miatt 1966 szeptember elején, biokémikus vándorgyűlésen, de háziorvosi megközelítéssel beszéltem a magnéziumról Debrecenben, ahol 6 perc állt egy-egy előadó rendelkezésére. Első előadásomon tudatosodott bennem, milyen fontos az idő fegyelmezett tartása és, hogy a lényeget röviden is el lehet mondani. Nem várt érdeklődést tapasztaltam.

Ugyanennek a hónapnak végén volt egy megelőzésről szóló nemzetközi kongresszus Várnában. A körzetemben összegyűlt tapasztalatokat rendszereztem erre az alkalomra. Nem bíztam angol tudásomban, orvos-fordítót kerestem, így találtam rá dr Szmodis Ivánra Budapesten és ettől kezdve Szmodis dr lett legszigorúbb kritikusom és angol szakfordítóm.

Az OÉTI igazgatója dühös

A várnai előadás kéziratával bejelentkeztem az OÉTI igazgatójához, dr Tarján Róbert professzorhoz.

Alapélelmiszerek magnézium-kiegészítését szerettem volna kezdeményezni, a magyar népesség alacsony magnézium-ellátottságára és a pótlással kapott eredményekre tekintettel. Ingerülten kérdezte, honnan veszem ezt a badarságot? Említettem dr Sós József néptáplálkozási vizsgálatait, a saját megfigyeléseimet, no és mások eredményeit professzor úr könyvtárából! Embert még ilyen robbanásig dühösnek nem láttam. Kidobott.

Dühének oka lassan állt össze. Annak idején az OÉTI igazgatói székének várományosa dr Sós József lett volna, néptáplálkozási vizsgálatai, szakmai elismertsége alapján. Dr Tarján Róbertet politikai akarat tette ebbe a pozícióba azzal az elvárással, hogy Magyarországon nincs táplálkozási probléma és ő ezt képviselte kitartóan.

Az saláta kísérlet folytatása: Körtvélyesi István, Kiss A. Sándor

Körtvélyesi bácsinál agyi keringési zavar alakult ki. Adom szép lassan vénába a magnéziumszulfátot, közben felesége említi, hogy a fiukat várják, aki ritkán tud hazajönni, nagyon elfoglalt. Szó szót követ, megtudom, hogy a Borsodi Vegyi Kombinát igazgatója. A műtrágyákhoz adott magnézium segíthetne megelőzni, hogy ilyen agyi keringési zavar és sok más betegség kialakuljon. A kapcsolatfelvétellel nem is késlekedtem. Körtvélyesi István - megismerve a salátavizsgálat eredményeit - azt mondta: ”Van egy tehetséges fiatal agrokémikusom, Kiss A. Sándor, őt fogom a magnézium kutatásra ráállítani.” Tartotta a szavát. A talaj – növény vizsgálatok sokasága mellett Sándor kandidátusi értekezésének témája a magnéziummal dúsított műtrágya gyártási technológiája volt, majd egyre több kutatót inspirálva ő volt a lelke a Magyarországon egyedülállóan fejlődő, a magnézium mezőgazdasági alkalmazására vonatkozó vizsgálatoknak. Manapság, 80 évesen is van új ötlete és ő a Magyar Magnézium Társaság örökös, tiszteletbeli elnöke.

Első kísérletem az iskolaorvosi munka keretei között

Váratlanul megkaptam a körzetemben fekvő technikum iskolaorvosi feladatait. Gondoltam, előzzük meg az érettségi körüli vérnyomás-emelkedést, kezdjék el a diákok akkor a magnézium szedését, amikor még jó a vérnyomásuk. Tavasz lévén, kapjanak mellé C vitamint. Ahhoz, hogy ez a vizsgálat a későbbiekre nézve bizonyító erejű legyen, ki kellett alakítani kontrol csoportot, amelynek tagjai magnéziumot nem, csak C vitamint tartalmazó tablettát kaptak. A kétféle tabletta külsőre azonos volt és mindkettő savanykás ízű. Az egyik osztályban mindenkinek jó volt a vérnyomása, ők lettek a kontrol csoport, a másik osztályban néhány gyereknek kissé magasabb volt a vérnyomása, ez az osztály kapta a magnéziumpótlást az érettségit megelőző három hónapon át.

Az érettségi idején a folyosóra telepedtem, hogy kéznél legyek és ne lehessen kikerülni. Vérnyomásukat a III. osztály végén mért vérnyomáshoz hasonlítottam. Pulzust csak a szóbeli vizsga előtt és után számoltam.

A különbség már a két csoport magatartásában is szembeötlő volt, amit a portás néni fogalmazott meg, a vidáman csevegő magnézium-kezelt csoporton elcsodálkozva: Mi van veletek? Ti nem izgultok? Érettségi van!

Átlagértékek:

Idő / Csoport:    Magnézium-szedők                Kontrol csoport 

                       Vérnyomás     Pulzus-         Vérnyomás    Pulzus-

                        (Hgmm)       szám                (Hgmm)      szám

III.oszt. végén    125/84                                118/81       

Írásbeli előtt       130/99                                133/99       

Szóbeli előtt       126,6/100      91                 144,8/116     108

Szóbeli után        130/107        83                 150/115          84

A szóbeli vizsga során feljegyeztem minden tünetet: sápadt arcszín, verejtékezés, izgatott magatartás, végtag remegés, hasmenés és minden panaszt: gyomorremegés, gyomorgörcs, rossz közérzet, fejfájás, figyelem- és emlékezetzavar (blokk), előző éjjel alvászavar. A tünetek és panaszok száma együtt a kontrol csoportban 94, a magnézium- szedők csoportjában 35 volt és utóbbiak enyhébbnek tűntek.

A nem várt meglepetést Egész Kálmán igazgató úr tette elém. Korábban minden osztály érettségi eredménye romlott a IV. osztályban elért eredményhez képest, a magnéziumot szedők eredménye viszont már a IV. osztályban is, az érettségin pedig tovább javult. Az átlagon belül feltűnő volt a korábban leggyengébb tanulók tanulmányi eredményének javulása. Az egyik tanárnő szavaival:  megtáltosodtak.

Még ezen a nyáron elmentem (pontosabban egész családommal együtt egy kellemes Balaton-parti szállodába) egy tanulással foglalkozó kongresszusra, hogy valami jó tanulás- tesztet találjak. Sikerült és a következő tanévben, a kétféle kezelés mellett, a lukas órákat felhasználva elvégeztük a teszteket, melyekkel meg tudtuk erősíteni a magnéziumpótlás kedvező hatását a megjegyzésre és emlékezésre egyaránt, sőt, a monoton munka során csökkent a tévesztések száma, ami arra utal, a napi magnézium szükséglet kielégítése mellett javul a figyelem, csökken a fáradtság. De vizsgálatunk igazolta azt is, hogy ez a kedvezőbb állapot a magnéziumpótlás abbahagyása után megszűnik.

A következő tanévben megismételtem a vérnyomás mérését, több csoportban, de csak a szóbeli vizsga előtt.

Csoport                                                                   Hgmm

 Magnéziumpótlásban részesülő érettségizők (21 fő)  126/100

 Magnéziumpótlásban nem részesülő 

      Érettségizők (24 fő)                                          144/116

 Egyetemisták (26 fő, átlag életkor 21 év)                141/118

 Levelező érettségizők (21 fő, átlag életkor 32 év)    148/125

Ez volt az első „kísérlet”-nek nevezhető beavatkozás, hiszen eddig a hozzám forduló betegeknél a tüneti kezelés helyett oki kezelésként alkalmaztam a magnézium és szükség szerint más természetes anyag pótlását. Laboratóriumi vizsgálatra ugyan nem volt lehetőségem, de azt tanultuk, ha egy természetes anyag hiánya a beteg tünetei alapján feltételezhető, majd annak pótlása a tüneteket megszünteti, a feltételezés igazoltnak tekinthető.

Az iskolaorvosi vizsgálatok során tűnt fel, hogy a pattanások is magnéziumért kiáltanak.

Körzetemben már sokan szedtek folyamatosan magnéziumot. Előfordult, hogy jó közérzettel elfeledkeztek róla és kiújultak panaszaik Volt, ahol az egész család szedegette. Hogy ne kelljen külön figyelmet fordítani a magnézium pótlására, az otthon étkező családok helyzetét könnyítette, ha a főzéshez használt konyhasó 1 kg-jához 100 g magnézium-citrátot kevertek.

Egyre kevesebb gyógyszerre volt szükség a folyamatos magnézium-pótlók körében.

Hosszú évek során összesen 9 betegem volt, akinek nem segített a magnéziumpótlás, ártani viszont senkinek sem ártott.

Tüdőszűrő vizsgálatok: a középárnyék viselkedése és a sportszív

Ebben az időben rendelőnk a Tüdőgondozó mellett volt. Rendelésem végén többször láttam, elfogytak a szűrésre váró betegek is. Előmerészkedtem a kéréssel: megtudhatnám-e betegeim szűrővizsgálati eredményét. Héthelyi Ferenc főorvos úr nagyon készséges volt. Ettől kezdve a csendes déli órákban egy-egy maroknyi kartonnal átmentem, a főorvos úr ezekbe bepecsételte és berajzolta a röntgen-képet, ha lényeges változás volt, nem csak az utolsót.

A szívizom károsodását jelző szívnagyobbodást a középárnyék növekedése jól jelzi. Egyszer csak megakadt a munka, a főorvos úr nem érti, az egymást követő dátumok szerint a középárnyék ahelyett, hogy nőtt volna, egyre kisebb lett. Nézem a kartont. Ez a beteg már több éve folyamatosan pótol magnéziumot. Mire az összes karton végére értünk, több hasonló eset sorakozott, bizonyítva, hogy a szívpanaszok magnéziumpótlással összefüggő javulásának újabb, kézzel fogható jele: a középárnyék kisebbedése.

Ha a magnézium és más szükséges tápelem fogyasztása kielégítő lenne, nem alakulna ki a szívizom-degeneráció, szív-nagyobbodás, sportszív. És még mennyi más! De maradjunk a sportszívnél, amelyet a sportolással járó természetes jelenségnek fog fel a szakma, pedig nem az. Ha a megnőtt, sokszor extrém energiatermelésből úgy veszi ki részét az oxigén nélkül, magnézium felhasználásával történő (anaerob) energiatermelés, hogy más, fontos sejtfunkcióktól von el magnéziumot, a szervezet károsodásának részjelensége a szívizom megvastagodása. Ezzel szemben, ha a fokozott teljesítményt a szükséges tápelemek elegendő mennyiségével segítenénk, ez nem alakulna ki, sőt, javítaná a testmozgás minden formája az egészséget.

Az terjedt el a köztudatban, hogy a sportolóknak sok fehérjére van szükségük, és ennek megfelelően táplálkoznak. A fehérje lebontása aminosavakra, majd ezekből a saját fehérje felépítése során szervezetünk magnéziumot használ fel, tehát fokozott fehérje-fogyasztás mellett növelni kellene a magnézium fogyasztását is. A sport-teljesítményt gátló fáradás, görcsök oka elsősorban a magnézium relatív hiánya.

Az első hazai magnézium kerekasztal konferencia

1967-ben, Balatonfüreden volt az első hazai magnézium-kerekasztal konferencia, ahol Sós professzor 60 éves születésnapját ünnepeltük, főként kardiológusok előadásaival.   

A szív- érrendszeren túlmutató tapasztalataimat nem titkolt kétkedés fogadta. Ez további megfigyelésekre ösztönzött, de közben magam is kételkedni kezdtem. Egy kedves, idős kollegám ugyanis azt mondta: „Nem hallott még arról, hogy az orvos személyisége is gyógyít? Vilma bármit adhat a betegeinek, gyógyulni fognak.” Ennek ugyan ellent mondott az érettségiző diákok placebo (ez esetben magnéziumot nem tartalmazó) tablettát szedő kontrol csoportja…

A téma folytatása, illetve az írás teljes anyaga: „dr. Kuti Vilma írása” rovatunkban található!